Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

III. MŰHELY - Tamás Edit: Felfedező magyar vadászok. Időszaki kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában Sárospatakon 2012. május 11.-2012. október 30.

Gyermekkori álmait nem adta fel, 1927 tavaszán indult első afrikai állatgyűjtő és vadászexpedíciójára. Kelet-Szudán alig ismert része, az abesszín határig nyúló Fung- tartomány volt utazásának célja. Ezután egymást érték a szebbnél szebb, eredményesebbnél eredményesebb Afrika-expedíciók! 1928-ban, 1929-ben, 1932-ben, 1933-ban,

1934-ben, 1935-ben és 1938-ben is eljutott a kontinensre. Vadászott Egyiptomban, Líbiában, Szudánban, Tanzániában és Ugandában. Vadászott párducra, oroszlánra, bivalyra, elefántra, impalára, orrszarvúra, kafferbivalyra, nagykudura. O ejtette el a legnagyobb elefántagyar-párt, amit valaha magyar vadász elejtett: súlyuk 133 és 1/2, illetve 134 és 1/2 font volt. 1935-ben lőtte azóta is világrekordernek számító addaxát.

1935-ben Alaszkába utazott, 1937-ben Indiába. Utazásairól számos népszerű könyvében olvashatunk. Eközben gyarapodott magánmúzeuma. Afrika 130-féle nagyvadja közül 80 félét sikerült begyűjtenie, komoly ritkaságok is akadtak közöttük. 1944-ben Budapest ostroma alatt Istenhegyi úti villája teljesen kiégett, trófeái - az ország egyik leggazdagabb gyűjteménye - megsemmisültek.

1947-től az Országos Erdészeti Központ vadászati felügyelője. 1950-ben a Mezőgazdasági Múzeumban szakmuzeológus, közreműködött a Magyar Nemzeti Múzeum Afrika állatvilága című kiállításának rendezésében.

Az ötvenes években a politikai változások őt sem kímélték: megjárta az Andrássy út 60.-at, a hortobágyi kitelepítést, a sopronkőhidai börtönt. Barátai segítséggel jutott munkához a keszthelyi Helikon Múzeumban, itt elkészítette a vadászati irodalom szakbibliográfiát. Felesége Hertelendy Margit bátorítására és biztatására ismét írni kezdett. A Rákosi-korszak után visszajöhetett a fővárosba.

1960-ban jutott el újra Kelet-Afrikába. Az út célja a Magyar Nemzeti Múzeum 1956- ban elpusztult Afrika-kiállítás anyagának pótlása. 1961-ben jelent meg hazai és európai vadászatairól Ahogy elkezdődött című vadász-önéletrajzának első kötete. Ezt követte 1963-ban az Ünnepnapok, melyben összefoglalta mindazt, amit élményei nyomán elmondhatott a természetről, a vadról, a vadászetikáról, a vadvédelemről. 1964-ben utazott utoljára, kilencedik alkalommal Afrikába, ezen az úton felesége is elkísérte. A Természettudományi Múzeum részére gyűjtöttek nagyvadakat az új Afrika-kiállítás számára.

Élete utolsó éveiben elismerték munkásságát, személyét közmegbecsülés övezte. 1967-ben, közvetlenül a Denaturált Afrika című könyve kéziratának leadása után halt meg. Vadászkönyvtára - az ország legjelentősebb vadászati szakkönyvgyűjteménye - a Természettudományi Múzeumba került.

272