Folia Historica 28. (Budapest, 2013)
III. MŰHELY - Tamás Edit: Történelmi családok a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma kiállításain
A radványi kastélyt a 16. század végén a Réthey-család építette, Károlyi László birtokba iktatása után a kastély és az uradalom másfél évszázadig felváltva volt a család és bérlők kezében. Ennek folytán több alkalommal születtek összeírások az épületről, az uradalomról. Az 1700-as leírás a kastély elhanyagolt állapotát és viszonylag nagy méretét rögzítette. Károlyi László halála után a füzéri uradalmat fia, Sándor (1669-1743) örökölte. Szat- már vármegye örökös főispánjaként 1703. október 9-én csatlakozott a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharchoz. 1704-ben a vezérlő fejedelem Károlyi Sándor mezei generálist erősítette meg füzéri uradalma összes tartozéka birtokában. Károlyi 1705-ben aláírta a szécsényi országgyűlésen a konföderáció szövetséglevelét. 1711-ben Magyarország részéről első helyen írta alá a kompromisszumos szatmári békét. Érdemei elismeréseként III. Károly 1712-ben grófi méltóságot adományozott számára. A kastély ekkor „négyszögletű, omladozós, kétharmad részben fedél nélküli" volt, melyet hamarosan zálogba is adott. A család következő három nemzedékében az egyetlen fiúutódára szállt a szatmári békét követően hatalmassá növekedett Károlyi birtokegyüttes. Károlyi Ferenc (1705- 1758), Antal (1732-1791) és József (1768-1803) alig foglalkozott a hegyközi birtokkal, állandó tartózkodási helyként nem számítottak Radványra, reprezentációs szerepe nem volt. 1752-ben terv készült a kastély átépítésére. A kertet körülvevő erdőséget vadaskertnek használták, ez vonzerőt, kitűnő vadászterületet jelentett a családnak. Erdőgazdálkodásból és az üveghutákból származtak itteni jövedelmeik. Károlyi Ferenc a hétéves háborúban messzi harctereken tüntette ki magát (tábornagy), a nemzet épülése érdekében tankönyveket szerkesztett, melyeket saját nyomdájában sokszorosított. Fia, Antal 1775-ben véglegesen visszaváltotta a radványi uradalom jószágait, így a Károlyi-család kezébe került az egész uradalom. Károlyi Antal táborszernagy birtoklása idején üveghuták sora alakult. 1742-ben a Füzér melletti Sötétvölgyben hamuzsírfőző hutát találunk, 1763-ban Nagyhután (Radványi Ohuta), majd 1777-ben Hollóházán alapítottak üveghutát. 1789-ben Vágáshután (Prédahegyi-huta) találkozunk üvegkészítő műhellyel. Ezeket a hutákat általában bérbe adták. A bérleti díj mellett megillette őket bizonyos mennyiségű üvegáru is. Az üveghuták bérlői mellett szlovák munkások laktak a huták körül. Ezért találkozunk szlovák lakossággal az egykori huta településeken a Zempléni-hegység, a Hegyköz falvaiban. Az üveghuták termékeinek gazdag gyűjteményét a MNM Rákóczi Múzeuma őrzi (üvegkorsó, borosüveg, butéliás üveg, üvegpalack, talpas pohár, pálinkás pohár, pálinkás üveg). Antal őseihez hasonlóan Szatmár vármegye főispánja, belső titkos tanácsos; a károlyi, az erdődi, a bélteki, a csongrádi, a megyeri, a surányi, az ecsedi, a füzéri domíniumoknak és váraknak örökös földesura. Az 1770-es években a (füzéri) radványi uradalom falvai a következők: Abaúj vármegyében: Radvány, Pálháza, Filkeháza, Radványi-Ohuta, Radványi-Uj-Hutta, Nyíri, Komlós, Hollóháza, Vily, Mátyásháza, Biste; Zemplén vármegyében: Vitány. Károlyi József korai halála és özvegye újbóli házasságkötése következtében 1808- ban összeírás készült a Károlyi árvák ingó és ingatlan jószágairól. Radványban egy kétszintes, egy déli és egy keleti szárnyból álló L alakú épületet írtak össze. Károlyi József 252
