Folia Historica 28. (Budapest, 2013)
II. KÖZLEMÉNYEK - Radnóti Klára: Moór Emánuel és dupla klaviatúrás zongorája
A zongoraoktatással foglalkozók, a zeneművészek, zenei írók mind elismerték Moór újításának előnyeit, s a rendelkezésre álló irodalom alapján nagyjából egybehangzó véleményt formáltak. Eszerint megegyeztek abban, hogy a két billentyűzetnek köszönhetően „zenekarszerűbb", teltebb hangzást lehet elérni ezen a hangszeren (ami már Beethoven óta szinte követelmény), s nagyobb dinamikai árnyalást. A hangszer bevezetésétől a zongorarepertoár jelentős bővülését várták arra hivatkozva, hogy az orgonaműveket ezen eredeti formájukban lehet előadni, nem átiratban, s ezen túl remélték, hogy a zeneszerzők erre a hangszerre, ennek lehetőségeit szem előtt tartva is fognak komponálni. A leglényegesebbnek azt vélték, hogy a zenére lehet helyezni a hangsúlyt, mert a játéktechnika változásával - megszűnnek a nagy ugrások, fekvésváltások, a kellemetlenül kitekert mozdulatok, a rosszul hangzó akkordtörések, nem lehet a kis kezekre fogni a sikertelenséget - a zenei élmény fog előtérbe kerülni.24 Hogy ezt mennyire fontosnak találták, hogy fantáziát láttak a hangszerben, az azt is jelzi, hogy később, Moór Emánuel 1931-ben bekövetkezett halála után is voltak koncertek két klaviatúrás zongorán. Moór halála után felesége rendületlenül folytatta a hangszer ismertetését, népszerűsítését. Világszerte turnézott, s közben Magyarországra is ellátogatott. 1936. április 25-26-án Dohnányival lépett fel Budapesten a Zeneakadémián, ahol a Zeneakadémia Bösendorfer-Moór hangszerén játszott, majd férje szülőhelyén, Kecskeméten és aztán még Szegeden volt koncertje.25 Adatok, sőt fotók vannak arról, hogy 1936-1937-ben Budapesten oktattak Moór zongorán játszani - Winifred Christie 1936. április 19-i koncertje után az Erzsébet Nőiskola három növendéke is nekifogott az új technikát elsajátítani, méghozzá egy előtét (Vorsatz Apparat) segítségével, amit Winifred Christie juttatott el az intézménybe.26 Elkötelezett híve volt a hangszernek Sándor György is, akiről tudjuk, hogy szintén játszott a Zeneakadémia két manuálos Bösendorfer zongoráján. 1938. április 27-i koncertjének műsorán Bach, Chopin, majd a második részben Muszorgszkij, Kodály, Kadosa, Bartók és Liszt művek hangzottak el.27 O egyébként azon kevesek közé tartozik, akinek egész életét végigkíséri ez a hangszer. Még idős korában is foglalkoztatja, s azt írja róla, hogy ez az egyetlen hangszer, ami felülmúlja a zongorát, a zeneszerzőnek szinte korlátlan lehetőségeket biztosít, s csak remélni lehet, hogy - bár a második világháború óta nem használják - nem tűnik el végérvényesen .28 O is azok között volt, akik zene- akadémista korukban ismerkedtek meg a duplex-zongorával. Ugyan Bartók és Kodály tanítványa volt, de a melléktanszakokon is nagy formátumú zenészegyéniségek tanították, köztük Kosa György.29 24 Webb, F. G. i. m. 94-95.; Tovey, D. i. m. 35M1.; Varró, M. i. m. 302-303.; Kálmán Gy. i. m. 12-13.; Újítások a zongora-mechanizmuson 25. 25 Shead, H. A. i. m. 85-87. 26 Uo. 88-89. 27 Magyar Nemzeti Múzeum Újkori dokumentumgyűjtemény, ltsz. Udgy. 1969.165.5. 28 Sándor, György: On Piano Playing. Motion, Sound and Expression. Boston, 1995.10-11. 29 Csepregi Gábor: Képzeletbeli gyakorlás, valóságos művészet. New Yorki találkozás Sándor Györggyel. Muzsika 45. (2002) 9. sz. 15. 207
