Folia Historica 28. (Budapest, 2013)
II. KÖZLEMÉNYEK - Kollár Csilla: Virágok és legyezők. Zsolnay Júlia alkotásai a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményében
a legyezők is számos változatban készültek el. A legkézenfekvőbb az lenne, ha fali dekorációként képzelnénk el a selyemlapokat, melyeket textil vagy fa keretbe illesztve helyeztek el az enteriőrben. A Magyar Bazár egyik száma selyemalapra festett falidíszt ajánl olvasóinak, melyet naturális modorban megfestett fehér liliomokkal és lila csillagvirágokkal festhetnek ki.76 A képek formátumából és méretéből ítélve az sem elképzelhetetlen, hogy valamilyen berendezési tárgy részei lehettek. Gondolunk itt elsősorban a különböző ellenzőkre úgy is, mint kályhaellenzőre és paravánokra. Ezek az ellenzők különböző funkciókat láttak el, és számtalan formában készítették őket. Lényeges vonásuk, hogy könnyű anyagból készültek, hiszen gyakran áthelyezték, mozgatták azokat. A kályhaellenző a középkori Európában is ismert berendezési tárgy, mely a nyitott kandalló elé helyezve védett a túlzott hőhatástól és a kipattanó szikráktól. Később inkább díszítő szerepe került előtérbe, gyakran helyezték a nyitott kandalló elé, hogy dekoratív kiképzésével eltakarja a tűzte- ret, amikor nem volt begyújtva. Leggyakrabban díszes fakeretben helyezik el a téglalap alakú textil, papír, fa vagy bőr panelt, melyet különböző technikákkal gazdagon díszítenek. Ismerünk hímzett, festett, égetett és metszett darabokat is. A Textilgyűjteményben őrzött lapok arányaihoz leginkább egy női portréval és fehér liliomokkal díszített kályhaellenző77 hasonlít, melyet az angol iparművész Walter Crane78 készített. Az ellenzők egy másik fajtája a távol-keleti eredetű paraván, aminek fő jellegzetessége, hogy több összecsukható, szabadon mozgatható lapból áll. Európában való elterjedése után nagyon sokoldalúan használtak és számos módon díszítettek. Nyitott teraszokon, balkonokon szél elleni védelemként helyezték el. Zárt terekben térelválasztóként, intimebb terek elkülönítésére használták. Sokszor helyezték az ágy mellé, de gyakran öltöztek is mögötte. A távol-keleti importból származó darabok különösen kedveltek, így az Európában készült darabokat is előszeretettel díszítették keleti stílusban és technikákkal, ilyenek a lakrétegekkel kialakított, pávákkal, egzotikus madarakkal festett és hímzett paravánok is. A paraván jellegzetessége, hogy több lapból áll, melyek tematikájukban és díszítésükben is kapcsolódnak egymáshoz, illetve kiegészítik egymást. Az alacsony paravánokat gyakran kályhaellenzőként is használták. Elképzelhető, hogy Zsolnay Júlia selyemfestményei is egy tervezett paraván részei lehettek. A művésznő dédunokája úgy emlékszik, hogy a család otthonában volt paraván79 - mint ahogy a 20. század elejéig gyakori kiegészítője volt a módosabb családok otthonainak. A 19. század lakberendezési szokásairól elmondható, hogy nem volt szigorú szabálya a több lapból álló paravánok és az egy lapos kályhaellenzők elhelyezésének. Olykor magas paravánokkal vették körbe a kályhákat, máskor egylapos ellenzőket használtak térelválasztóként. Míg a paraván többé-kevésbé megtartotta helyét a lakberendezésben, addig a kályhaellenző - minden bizonnyal a modernebb fűtési technikák, a központi fűtés elterjedése miatt - teljesen 76 Magyar Bazár 37. (1902) 19. sz. 11. 77 Magyar Iparművészet 3. (1900) 164. 78 Walter Crane 1900 őszén feleségével együtt Pécsre is ellátogatott, ahol megtekintette a Zsolnay gyárat és élvezte a család vendégszeretetét. 79 Szily Imre Balázs szóbeli közlése 2012. június 20. 198
