Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

II. KÖZLEMÉNYEK - Kollár Csilla: Virágok és legyezők. Zsolnay Júlia alkotásai a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményében

koronát és egyhangú elismerést jelentett a hamarosan nemzetközi sikereket is magáénak tudható halasi csipkének. Második díjat nem osztottak ki, de megvásárolták 100 koronáért Pálka Károly pályaművét és Révész Gyöngyike rajzáért 50 korona jutalmat szavaztak meg.62 Pálka díjnyertes rajza laplegyezőt formáz, melyen búzakalászok és egyéb stilizált motívumok láthatók. A képen jól láthatók a díszes, minden bizonnyal csontból tervezett küllők, mintájuk a lap kialakításával szép összhangban van. A harmadik díjazott alkotáson naturálisabb stílusban megfestett, csoportokba rendezett virágokat, tölcséres kelyhű hajnalkákat (Ipomoea) láthatunk. Különlegesen szép a felső körív virágok formáját követő hullámzó lezárása.

A magyar textilművészet jeles alakja Mirkovszkyné Greguss Gizella is készít festett legyezőlapokat. O elsősorban a pirográfia63 technikájában jeleskedik, amelyet a megszokottól eltérően nem fa alapon, hanem bársonyon alkalmaz. Párnákon, takarókon, tarsolyokon jelennek meg növényi, olykor magyaros motívumai. Hímzésterveket és applikációkat is készít híressé vált égetett bársony alkotásai mellett, mely munkájának elismeréseképp az 1902-es torinói kiállításon ezüstéremmel tűntetik ki. Az Iparművészeti Múzeum négy selyem alapra festett legyezőlapot64 őriz, melyeket Mirkovszkyné Greguss Gizella tervezett és festett. Az 1898-ban készült három selyemlap kitűnik visz- szafogott színhasználatával és modern naturális díszítésével. A művésznő által követett szecessziós irány szépen megmutatkozik az 59.40. leltári számú laplegyezőjén, ahol is szív alakú levelek és kanyarodó indák együttese alkot visszafogott, mégis dekoratív kompozíciót.

Zsolnay Júlia legyezőlapjai a magyar mintakincs bátor használatáról és beható ismeretéről tesznek tanúbizonyságot. A minták megfestésének pontossága, az arany kontúr használata a porcelánfestészet módszerét idézi elénk. Egy sokoldalú tervező iparművész új technikát és formátumot választ, hogy saját mindennapi életének és környezetének tárgyait kialakítsa és öntudatosan lépjen velük a világ elé. Egy mára már eltűnt, lassan elfeledett, egykor oly becses és míves használati tárgyat emel művészi színvonalra és díszíti azt szerteágazó ismereteinek, képzettségének és képzeletének virágaival.

Naturális virágok - S e 1 y e m p a n e 1 e k

A legyezőlapok mellett három másik selyemfestmény is bekerült a Textilgyűjteménybe, ezek azonban formátumukban és stílusukban is nagyban eltérnek az előzőektől. Mindhárom lapon naturális modorban megfestett virágokat láthatunk. A T. 1976.319. leltári számú halványzöld színű lapon (5. kép) piros amarilliszek (Hipeastrum) pompáznak. A három tövet egymás mellett festette meg Zsolnay Júlia úgy, hogy még a hagymák felső része is látszik. A T.1977.18. leltári számú festmény (6. kép) az előzőtől eltérő anyagra készült, színe szürkésebb, felülete fényesebb. Kinyílt napraforgó (Helianthus) virá62 Magyar Iparművészet 6. (1903) 301.

63 Égetéssel alakítanak ki mintát az alapfelületen, ami leggyakrabban fa vagy bőr, de lehet textil is.

64 Leltári számok: 59.37-59.40. Közli Maros Donka\ Bájos semmiségek: az Iparművészeti Múzeum legyezőgyűjteménye, 1700-1920. Bp., 2002. 64-65.

192