Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

II. KÖZLEMÉNYEK - Kollár Csilla: Virágok és legyezők. Zsolnay Júlia alkotásai a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményében

Házasságkötése és különösen gyermekei megszületése után Teréz kevesebb időt és figyelmet tud szentelni a művészi alkotómunkának, életében ezután a család, a háztartás és a gyár ügyeinek intézése tölti be a főszerepet. Júlia más utat választ, az ő egyértelmű célja nem más, mint saját tehetségének, festőművészi képességeinek kibontakoztatása. (1. kép) Bár nővérét követve ő is hamarosan férjhez megy, és hat gyermeknek ad életet, világának központjában nem a gyermeknevelés és a háztartás áll. Családjukban ő képviseli a művészi szabadság csapongó lelkületét. Míg Teréz a polgári értékrend őrzője, addig Júlia „nem a pelenkaszag, a háztartás embere, hanem nagyon emancipált és modern''.39 Életműve is sokkal gazdagabb, sokrétűbb. Dédunokája, Szily Imre Balázs emlékei szerint „a Dédi mindig festett, vászonra, kerámiára, selyemre".40

Ritka példája a művészi alkotómunka gazdagságának, egyszersmind a tradícióápolásnak, a hagyományos motívumok kreatív felhasználásának a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményében őrzött, Zsolnay Júlia által dekorált két legyezőlap.

A 19. században a hölgyek öltözetének elengedhetetlen kiegészítői voltak a mívesen megmunkált legyezők. Több darab is a rendelkezésükre állhatott, hiszen használták azokat színházi látogatásokkor, bálok alkalmával, de sokszor sétákra, vagy vizitek alkalmával sem felejtették otthon. Kétféle legyező volt jellemző ebben az időszakban: a laplegyező és a „brisé" vagy küllőlegyező. A laplegyező készítésekor a fából, csontból vagy gyöngyházból készült küllőkre ragasztják fel a díszített lapot, amelyet korábban formára hajtogattak. A küllőlegyező esetében nem készül külön fedőlap, a festéssel vagy áttört mintával díszített kiszélesedő küllőket szalagok tartják össze. Esetünkben az előbbi típusról van szó, amikor is felső lapot pergamenből, papírból, csipkéből vagy más textíliákból alakítják ki. A legyezők lapja gyakran selyem, melyet akár készen is megvásárolható végüknél összeillesztett küllők feszítenek ki. A hölgyek üzletekben is beszerezhetik kiegészítőiket, de a közvélemény és az újságok is arra bíztatják őket, hogy a takarékosság szellemét követve és saját egyéniségüket kibontakoztatva maguk készítsék el azokat. Párizsban adják ki Gustave Fraipont képzőművész gazdagon illusztrált könyvét,41 melyben mintákat kínál legyezők és különböző ellenzők kifestésére. Tervein tájképek és naturalisztikus növények láthatók. A selyem alapra való festés olyannyira népszerű foglalatosság volt, hogy Ötvös Gyula már említett könyvecskéje is egy kisebb fejezetet szán a fa- és selyemfestésnek. Több hölgyújság is közöl mintákat és ad tanácsokat. A Magyar Bazárban42 olvashatjuk, hogy a festék kiválasztása a selyem minőségétől is függhet, eszerint használhatunk olaj- vagy vízfestéket is, a legfinomabb árnyalás azonban akvarellel készíthető. A festést előkészítő alapozásról és a különösen tartós festés technikájáról a Tündér Ujjakban olvashatunk.43 Az újság szerint gumiarábikummal kell

39 Sikorski Antónia közlése, Németország, 1999. közli Jávor K. i. m. 131.

40 Szily Imre Balázs szóbeli közlése 2012. június 20.

41 Fraipont, Gustave: L'Art de composer et de peindre l'éventail, l'écran, le paravent. Párizs, 1893. Idézi Durian-Ress, Saskia: Fächer aus fünf Jahrhunderten an Beispiel aus der Sammlung des Bayerischen Nationalmuseums. In: Katalog Fächer. Kunst und Mode aus fünf Jahrhunderten. München, 1987. 27.

42 Magyar Bazár 37. (1902) 19. sz. 11.

43 Tündér Ujjak a Divat újság melléklete 2. (1895) 4. sz. 1-2.

184