Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

II. KÖZLEMÉNYEK - Fülöp András: Falkutatás gróf Batthyány Lajosné dákai kastélyában

helyiségben a déli osztófalat is 12 cm-rel odébb tették: a korábbi kihajló meszelését sikerült megtalálni, de a mai osztófal is a korábbiakhoz hasonlóan homokos habarccsal készült.

A földszinten további átépítések is folytak: a korábbi periódus tornácának két délebbi déli ívét beszűkítették, de ezek szerint a tornác még nyitott maradt. (2. kép) A szűkítésekre - azaz a pillérek megvastagítására - az emeletráépítés miatt lehetett szükség. Elképzelhető, hogy a tornácon megfigyelt második meszelés - az (év?)szám- mal együtt - már ehhez a korszakhoz tartozik. A földszinten ekkor kettéosztották az első periódusú épület délebbi helyiségét. Az emeletre való feljárat helye kérdéses.

A harmadik periódus keltezéséhez egyelőre nem állnak rendelkezésünkre bélyeges téglák. Ugyanakkor vélelmezzük, hogy az emeletes épületet már valóban kastélyként használták, tehát már 1800 után kellett, hogy épüljön. Ma még azonban nyitott kérdés, hogy vajon az 1820-as évek elején emlegetett építési adatok még a régi helyen álló kastélyra, vagy már a mai kastély harmadik periódusára vonatkoznak, netán ennek javítgatására. Ez utóbbit látszik erősíteni az írott forrásokból levont következtetésünk, miszerint az emlegetett átépítés csupán a kastély belső tereinek átalakítására szorítkozott, az épület tömegében nagyobb változás nem történt. így a harmadik periódust ma legvalószínűbben az első két évtized eredményének tarthatjuk, s talán ide köthetjük a már emlegetett, feltáráskor előkerült l(?)816-os (év?)számot is.

A negyedik periódusban került sor a kastély mai épületének felhúzására, két építési fázisban. Ennek jegyében U alaprajzúvá alakították az épületet, és kialakították a mai nyílásrendszert. E periódus habarcsa a korábbiaknál meszesebb volt. A munkálatok - nem tudjuk miért - jelentős bontásokkal kezdődtek: ezek főleg az észak-déli irányú szárny déli felét érintették. A főszárny földszintjének déli felét újjáépítették, de újraépítették az északi szárny földszinti és emeleti folyosóját is. Elkészült a főszárny udvari homlokzata a lépcsőházzal együtt, az épületben ezen kívül egy melléklépcsőház és egy csigalépcső is létesült (az utóbbit a 4. helyiségben a lift bontásakor lehetett megfigyelni, láthatóan elvált a korábbi periódusú falaktól). Megépítették a földszinti és emeleti fogadótereket.50 A burkolatok bontásakor a kivitelező megtalálta a lépcsőház eredeti padlóburkolatát, és az induló lépcsőfokot, melyet a 20. század folyamán rátöltöttek. A lépcsőház emeleti terében, továbbá az emeleti 28. teremben (11. kép) kialakították az oszlopos-féloszlopos téralakítást, az azokra támaszkodó, profilált vízszintes áthidalókat és a párkányokat. Ezek a földszinten fehérek voltak, míg az emeleten a feltárás során mind az oszlopokon, mind a tagozatokon egy kellemes árnyalatú kőszínt találtunk, ezt valamikor a negyedik periódus folyamán hordták fel a felületekre.

Az északról számított harmadik tornácívet megfigyeléseink szerint ekkor tovább szűkítették. Beboltozták, illetve (újra?) kettéosztották az egy teret képező 1-2. helyiségeket. A 2. és 3. egybenyitott helyiséget továbbra is konyhaként használták, erre utal, hogy a 2. helyiség déli felében az egykori kürtőhöz egy ferdén emelkedő dongaboltozat csatlakozott, mely ma is jól látható.

Egy második építési fázisban megépült a mai déli szárny. Ez utóbbi - mind a földszinten, mind az emeleten - markánsan elválik a harmadik építési periódusból itt ma50 így jött létre a mai 26. helyiség.

170