Folia Historica 28. (Budapest, 2013)
II. KÖZLEMÉNYEK - Fülöp András: Falkutatás gróf Batthyány Lajosné dákai kastélyában
7. kép A legkorábbi periódus maradványai az 5-6. helyiségekben délkeletről, 2007. (Fotó: Fülöp András) maradványát nem találtuk, vélhetően azért, mert épp az utólagos áttörések tengelyébe estek, és azoknál kisebbek voltak. Egy kisméretű ablakocska az északi falon nyílt. Az épület déli kiterjedéséről - a falvastagságokból ítélve - annyit sejtünk, hogy talán a későbbi földszinti fogadótér északi fala lehetett a végfal, igaz, ezt mindkét oldalán később köpenyezték, így elvileg az épület tovább is folytatódhatott déli irányban. Az épület keltezéséhez két támpontunk is van. Az egyik egy bélyeges tégla, melyet az északi homlokzat falazatából emeltünk ki, rajta NB monogrammal. (8. kép a) Ez egyértelműen az itt birtokos Nádasdy Boldizsárhoz köti a ház építését. A másik pedig az északi helyiségben és a tornácon alkalmazott csehsüveg-boltozat megléte, mely boltozattípus használata a 18. század közepe után terjedt el, ami így együttesen épületünket a 18. század második felére keltezi. Az épület megformálása alapján úgy véljük, hogy nem a korabeli kastéllyal van dolgunk, hanem inkább az uradalom egyik lakóépületével, mely az első katonai felmérés 1783-ben készített térképlapján a kastélytól délre ábrázolt majorsági épületek egyikével lehet azonos. Az 1800-as kastélyleltárban ugyanis a kastély esetében téglából és kőből rakott épületről szólnak, miközben a most feltárt, első periódusú épületrészek (sőt a későbbi periódusok is) kizárólag téglát tartalmaznak. Ez még nem lenne perdöntő, hiszen lehet, hogy az összeírok „bemondásra" jegyezték fel az épület anyagát, de nem tudták pontosan megállapítani, mert vakolva volt. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy - az egyetlen kamra kivételével - minden helyiséget (a közlekedőterekkel együtt) síkmennyezetesnek mondanak, ugyanakkor épületünkben e periódusban legalább két boltozatos térről tudunk. 165
