Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

I. TANULMÁNYOK - Kovács Mária-Márta: A segélykérő körutak szerepe az úrasztali készletek alakulásában

kárainak hellyre állítatások végett" segélykérő körutat kérelmeztek, amelyre vonatkozó írott forrással nem rendelkezünk, csupán az 1779. és 1780. évi vizitációs jegyzőkönyvek szórványos adatai alapján sikerült rekonstruálni a történetet.

Az 1779. év első felében két gyűjtőútra került sor, a legátus mindkét alkalommal Márkosfalvi Keresztes Ferenc volt.67 Az első körút időtartamát nem ismerjük, az adományokból ítélve a Hunyad-Zarándi Egyházmegyében, Déva környékén zajlott, ahol az egyházközségek és a nemesi családok adományaiból gazdag úrasztali készlet gyűlt. A hunyadi egyházmegyében a legátus 1778 végén, 1779 januárjában kéregethetett, mivel az 1779. január 22-én Déván folytatott vizitáció jegyzőkönyve így emlékezik meg róla: „feles asztali szent készülettye lévén ezen nemes ekklézsiának, melyei nem mindenikkel él az ekklézsia, [...] most azért közelebb a mátisfalvi reformata kisded ekklézsiának adott két selyem keszkenőt" 68 A hunyad-zarándi patrónusok közül Barcsai Lajosné Bethlen Zsuzsanna talpas ezüst poharat, (1. kép) selyem kendőt, az Algyógyon lakó Kun István és Bethlen Zsuzsanna abroszt és ezüst tányért,69 (2. kép) Györffi Anna szkófiumos kendőt, Zejk Jánosné Naláczi Borbála szintén abroszt ajándékozott az elégett egyházközségnek. A dévai gyülekezet két virágos díszítésű kendővel, idős Balia Sámuel dévai kurátor ónfedelű mázas bokállyal segítette a kézdimátisfalvi eklézsiát.70 A dévai egyházközség számára Bánffi Dénesné Barcsai Ágnes 1777-ban azzal a feltétellel ajándékozott új úrasztali edényeket és textíliákat, hogy a régi darabok közül adassanak más kisebb eklézsiák számára. A kicserélt textíliák között szerepelt az a zöld, ezüst virágos, selyem kendő is, amelyet a mátisfalvi egyházközségnek ajándékoztak.71

67 KOEmLvt-KezdiJkv (1775-1803) föl. 168.

68 A hunyad-zarándi református I. i. m. 297.

69 Az 1779. szeptember 1-én adományozott tányért az 1780. évi vizitáció alkalmával vették leltárba. KOEmLvt-KezdiJkv (1775-1803) föl. 181.

70 Uo. föl. 167.: „In Anno 1778 I[ste]nnek szabados Ítéletiből a falunak nagy része el égvén, és abban a megye bírónak is minden épületei, akinél állott az Ekkl[ézsi]a ládája, azon ládával együtt az abban lévő minden sacramentumhoz való edények és ruhák el égtenek. De az Úr I[ste]n a kegyes jó patronusok, patronák és benefactorok által az Úrnak asztalát ismét adornálta a következő specificatiók szerint: 1. Egy ezüst arannyas pohár, Pitter Vollbert ötves mesterember inscriptiojával, gróf Bethlen Susánna Bartsai Lajosné asszony ő nagysága collatuma.

2. Egy gyönyörűséges veres sellyemmel s arannyal varrott virágos, körös-körül veres arannyas csipkével megkerült fátyol keszkenő, ugyanazon méltóságos gróf Bethlen Susánna collatuma.

3. Egy sáhos rojtos végű abrosz méltóságos gróf Kun Istvánné asszony collatuma. 4. Egy kamuka virágos, mindkét végin rojtos abrosz méltóságos báró Nalátzi Borbára idősb Zejk Jánosné ő nagysága collatuma. 5. Egy fejér sellyem és arany szkofiumos, aranny fonallal körül varrott keszkenő báró Győrffi Anna kisasszony ő nagysága collatuma. 6. Egy zöld és sárga sellyemmel, ezüst fonallal varrott, virágos keszkenő dévai ekklézsia collatuma. 7. Más kék és sárga sellyemmel varrott arany fonalas, két végin virágos keszkenő, ugyan a dévai ekklézsia collatuma. 8. Egy szegedi zöld ónos fedeles kanna dévai senior Balia Sámuel collatuma."

71 A hunyad-zarándi református I. i. m. 294.

14