Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

I. TANULMÁNYOK - Kovács Mária-Márta: A segélykérő körutak szerepe az úrasztali készletek alakulásában

Az anyagi károk pótlására 1786. júniusában Háromszéken szerveztek segélykérő körutat. Ekkor a kézdivásárhelyi egyházközség keresztelő ónkannát, a kézdimátisfalvi eklézsia „arannyas" óntányért adományozott Algyógyra.50 Adatok hiányában csak ezt a két darabot sikerült azonosítani, de feltételezhető, hogy a javarészt kicserélődött klenódi- umok és textíliák közül még több is származik Háromszékről. A kézdimartonfalvi református egyházközség 1786. június 9-én „hat csillagú kötéses" abrosszal és szkófiumos keszkenővel segítette az „oláhok alatt elpusztult" eklézsiákat.51

A nagyrápolti egyházközség ónkannája is a zendülésben veszett el,52 a magyarfülpösi (Görgényi Egyházmegye) egyházközség 17. századi ónkannájának átadásával segítette 1786-ban; erről a fennmaradt kanna felirata tanúskodik.53 Hátszeg vidékére 1788-ban a Karánsebesnél győzedelmeskedő török portyázók törtek be, pusztításuk következtében dőlt romba a fehérvízi templom, a borbátvízi templomot szintén elpusztították.54 „Kegyes alamizsnálkodás" tette lehetővé a fehérvízi templom javítását,55 s ennek során a „borzási" egyházközség 17. századi ónkannát adományozott.56 A segélykérő körút idejét és helyszínét adatok hiányában nem ismerjük, az azonban bizonyos, hogy 1792 után és 1796 előtt zajlott, mivel az 1792. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv összeírása még nem említi az ónkannát.57 Azt sem tudjuk pontosan, hogy melyik egyházmegyében zajlott a kéregetés, ugyanis Borzás nevű egyházközség a széki és szilágysági egyházmegyében is volt.

A „Hóra és török pusztítás után" a gernyeszegi egyházközség ónkannával támogatta a borbátvízi eklézsiát,58 ugyanakkor textíliái közül egy abroszt és keszkenőt is ajándékozott, a leltár bejegyzése azonban nem nevezi meg a gyülekezetei.59 A vizitációs jegyzőkönyvek klenódium- és textillajstromainak utólagos bejegyzéseiben gyakran találkozunk az „ajándékba ment" kifejezéssel anélkül, hogy megnevezték volna a megsegített gyülekezetei.60

50 A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere I. Összeáll., s. a. r., bev. tanulmánnyal, jegyzetekkel és mutatókkal közzéteszi: Buzogány Dezső-Ósz Sándor Előd. (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2/1.) Kolozsvár, 2003. 66.

51 KOEmLvt-KezdiJkv (1775-1803). föl. 176.

52 ErdRefFőkonzisztLvt 1785/72.

53 „A M(agyar) FULPOSI REF(ormata) / EKL(ézsia) ATTA / 1786-bAN." A hunyad-zarándi református III. i. m. 551.

54 Az osztrák-orosz-török háborúban 1788. szeptember 20-án a törökök Karánsebesnél legyőzték az osztrák-orosz szövetségeseket. A hunyad-zarándi református I. i. m. 13.

55 Uo. 319.

56 Uo. 315.

57 Uo. 313.

58 Uo. 187.

59 GörgényProt föl. 39.

60 Az 1780-as kézdimátisfalvi jegyzőkönyvben felsorolt textíliák közül kettőt utólag ajándékba adtak, egyikről feltételezzük, hogy 1784 után a tányérral együtt Algyógyra került. KOEmLvt- KezdiJkv (1775-1803). föl. 181.

12