Folia historica 27
I. TANULMÁNYOK - Radnóti Klára: Vadászkürtök a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárában
írják le a vadászkürt készítését a bécsi Kunsthistoriches Museumban őrzött 16. századi itáliai vadászkürt kapcsán, 5 3 de hasonló módszerekről számolnak be a német területeken készített jelzőhangszerek esetében is. 5 4 A 18-19. században sokféle kürtöt használtak vadászathoz, ezek között azonban olyan is volt, ami elvesztette korábbi jelzőfunkcióját, s díszes zsinórzatával csupán a vadászruha éke lett. 1724-ben Hans Friedrich von Flemming: Vollkommene Teutsche Jäger című könyvében németes alapossággal ismerteti a tökéletes vadász rekvizitumait. Ezek között van a kis Jagdzink is, ami általában bivalyszarvból készül, ezt kifőzik és kiegyenesítik; de készülhet elefántcsontból, illetve más, értékes anyagból, díszíthetik vadászjelenetekkel, s egy gazdagon díszített zsinórzat is tartozik hozzá. Hangjáról amúgy meglehetősen lekicsinylően nyilatkozik von Flemming: sok fáradsággal egy magas, rikácsoló hangot lehet belőle csak kicsiholni, de gyakorta meg sem tudták fújni, azaz a valamikori jelzőeszközből az idők folyamán dísz lett. Ezt erősíti meg 1746-ban Dübel az ő Jäger-Practica című művében, hogy bár díszes zsinórzaton függ a vadász oldalán, az bele sem tud fújni a kürtbe. 5 5 Díszként, egy csoporthoz tartozás szimbólumaként viselték, azaz státuszszimbólum volt a díszes zsinórzaton függő kis jelzőhangszer. A Nemzeti Múzeumban őrzött vadászkürtök esetében is gyanítható, hogy néhány kürtöt eleve dísznek szántak, például úgy vannak felfüggesztve, hogy eleve alkalmatlanok a megszólaltatásra. Ám - miután nem rendelkezünk pontos eredeti leírásokkal - csak feltételezésekre szorítkozhatunk. Az is előfordulhat, hogy valamikor, már a múzeumba való bekerülés után kiállítási célzattal változtattak néhány hangszeren, hogy például szebben mutasson a vitrinben. Vagy a tönkrement zsinórzatot megkurtították, s ezzel együtt egy kicsit változtattak a kürt testén is. A Nemzeti Múzeum ökörszarvból készült hangszereinek egyébként von Flemming megállapítása szerint durva, mély hangúnak kellene lennie. 5 6 Az ilyen típusú népi hangszerek hangját népzenekutatók tanulmányozták. „A kürt nehézkes, nyögdécselő, kínos, rekedező, meglehetősen kellemetlen hangot ád" - vág egybe a népzenekutató véleménye Flemming tudósításával -, „de az bizonyos, hogy a falu felső végétől az alsóig elhallatszik." Minél hosszabb szarvból készül, annál jobban szól, ezért aztán meg is toldják a szarvakat. 5 7 53 Hopfner, Rudolf. Meisterwerke der Sammlung alter Musikinstrumente. Wien, 2004. 34-35. 54 Flachs, Werner: Das Jagdhorn. Seine Geschichte von der Steinzeit bis zur Gegenwart. Schweiz, 1994.149-153.; Blaut, S. i. m. 14. 55 Flachs, W. i. m. 149-150. 56 Uo. 150-153. 57 Madarassy L. i. m. 211-212.
