Folia historica 27

I. TANULMÁNYOK - Radnóti Klára: Vadászkürtök a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárában

9. kép Szarvas ábrázolása (Fotó: Dabasi András) a karcolásos technika. Távoli analógiákat csak a kanásztülkök között, a juhászok által faragott, díszített, karcolt jeladó szerszámok között találtam. A karcolás, mint technika megegyezik ugyan, de ebben az esetben más egybeesésről nem beszélhetünk.

3

5 A lován hátraforduló pisztolyos, kalpagos férfit nem lehet a kanászok közé besorolni, ennek a díszítésnek semmi köze a népi díszítésekhez. Ami megegyezik, az az alapanyag, a marha szarva. A pásztorművészetben a név is gyakorta vadászkürt, így nevezi pl. tülkeit az idősebb Kapoli mester.

3

6 Magát a pásztorművészet szó használatát, fogalmát Hermann Ottó vezette be, s az 1896-os ezredéves kiállításon kezdte bemutatni tárgyait, ezért is kerültek be a Nemzeti Múzeumba ekkor ilyesféle tárgyak. Az idők folyamán többfajta díszítési technika is meghonosodott, vidékenként, korszakonként más és más volt jellemző. A 19. század 20-as éveiben jelenik meg a Dunántúlon az ún. „spanyolozás" (a kivésett alapot spanyolviasszal - azaz pecsétviasszal - töltik ki), s így színesednek a tárgyak. Ezt követően honosodik meg a „karcolozás" divatja a '60-as években: késheggyel karcolják meg a tárgyat, majd a karcolásba valamilyen festőanyagot dörzsölnek. Azaz egy sokkal grafikusabb ábrázolás divatja terjedt el. Ha nem 35 Madarassy László: Művészkedő magyar pásztorok. Bp., 1935.; Manga János: Magyar pásztorfaragások. Bp., 1976. 33-36., 83. 36 Domanovszky György: A két Kapoli. Bp., 1983. és Madarassy i. m. 80. 87