Folia historica 27

I. TANULMÁNYOK - Kiss Erika: Jankovich Miklós gyűjteményeinek leltárkönyvei a Magyar Nemzeti Múzeumban I. Kora újkori ezüstművek

Az inventáriumok mindegyikére igaz: egy amateur - a szó eredeti értelmében, a mai pejoratív felhang nélkül - lejegyezte gyűjteménye jól ismert darabjait. A tárgyak leírása alapos megfigyelésről tanúskodik, a szöveg mégis érezhetően körülményes. Jankovich tudott latinul, de még nem beszélte a tárgyak szaknyelvét. Nem róhatjuk fel neki, mert ez a szaknyelv ekkor még nem létezett. A terminológia hiánya, plauzibilitása még jóval Jankovich halála után is megfigyelhető a hazai szerzők műveiben. Jankovich meghatározásai egy nyelvismerettel rendelkező, jó szemű megfigyelőé: azt írja, amit lát, és tárgyát alaposan megfigyeli, törekszik a szakszerűségre. Ennek egyik legfontosabb jele, hogy tisztában van azzal, miszerint az ötvösműveken (elsősorban az ezüstből készült tárgyakon) a készítőre, a készítés helyére vonatkozó jegyek találhatók. Bár e jegyeket nem mindig tudja megkülönböztetni a possessor-jelzésektől, a hitelesítő- és/vagy mesterjeggyel ellátott művekről általában gondosan lejegyzi azok ábráját, többször a szövegbe beszúrt kis rajzzal is kiegészítve a leírást. Ennek jelentőségét különösen akkor látjuk, ha hozzátesszük azt is, hogy a jegyek kutatása, a rendszer feltérképezése jószerivel alig indult meg Jankovich életében. A pontos leírásokon túl a gyűjtemény leltárkönyvei megőrizték a tárgy előkerülésére, megszerzésére, az eladók vagy közvetítők személyére vonatkozó adatokat is. A most közölt leltárkönyv kissé kilóg ebből a sorból. Viszonylag ritkán találkozunk az eladó/közvetítő személyének feltüntetésével, mint ahogy a megszerzésre fordított összeg - vagy éppen a tárgyért adott cseredarab - leírása is rendre hiányzik. Az ezüstművek inventálásánál a középkor óta élő hagyományt folytatva Jankovich mindenhol feltünteti a tárgy súlyát is. Jelen közlés a leltárkönyv első bő harmadát tartalmazza. Az itt felsorolt tárgyak különféle ezüst poharak, főként a 16-17. századból. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében ma fellelhető, azonosíthatóan a Jankovich-gyűjteményből származó művek leírása követi az egyes tételeket. A múzeum ötvösgyűjteményében a Jankovich-féle inventárium számozása él: a tárgyak megőrizték eredeti leltári számukat. A tárgyak mintegy „meglábjegyzetelik" a leírásokat, segítségükkel vizsgálhatjuk a Jankovichféle leírások helyességét vagy akár terminológiáját. A Magyar Nemzeti Múzeumba a Jankovich-gyűjtemény megvásárlásával bekerült ötvöstárgyak ma nem mindegyike található meg. így például többet is elcseréltek más műtárgyra az idők során.

3 Az Iparművészeti Múzeum megalakulását követően több ízben is kerültek át tárgyak a Nemzeti Múzeum gyűjteményéből az új intézménybe, de a huszadik században az „ellenirányú mozgás" is megjelent. A fő szándék a gyűjtemények elhatárolása volt, nevezetesen hogy a magyarországi készítésűek a Nemzeti, az európai anyag pedig az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe kerüljön. A megvalósítás során sajnos nem voltak tekintettel a gyűjteményi egységekre: a Jankovich-gyűjteményt szinte kettévágták.

4 A Iparművészeti Múzeumban a tárgyak új leltári számot kaptak és az évtizedek folyamán soknak teljesen „elveszett" a provenienciája. Hasonló folyamat játszódott le a Nemzeti Múzeum gyűjteményén belül is. Részben a két említett múzeum közötti anyagmozgás, részben a menekítések hatására feledésbe merült sok tárgy eredeti, Jankovich-leltárkönyvi azo3 Kz elsősorban az ékszerek esetében figyelhető meg, ezüstmüveknél csak ritkábban. 4 A műtárgy-átadásokra vonatkozó iratok a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában, a Magyar Nemzeti Múzeum Irattárában találhatók: Történeti Tár 118/1936. 6