Folia historica 27

I. TANULMÁNYOK - Radnóti Klára: Vadászkürtök a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárában

egy több század óta Leel Kürté nevezete alatt nálok őriztetett Szarvat küldöttek ajándékba a' Nemzeti Magyar Museum számára, mellyben az most mindenkitől látható".

12 Ez az első híradás a Nemzeti Múzeumba 1816-ban bekerült kürtről. A melki apátság egykori ajándékát ma is a Nemzeti Múzeum őrzi, kürtjeink közül ez került be legkorábban a múzeumba (ltsz. 57. 6477). (1. kép) Ennek a kürtnek kapcsán az a szerencsénk, hogy a Cimeliothecában, azaz az első nyomtatásban megjelent leltárkönyvben (1825) már szerepel, s ráadásul annyira részletes a leírása, hogy biztosan azonosítható.

1

3 (Az is szerencsés, hogy újabb kori leltári száma mellett nem tűnt el a tárgyról a régi szám: Cim. Sec. 65.50.) Ezt a kürtöt említi Hampel is a jász kürt irodalmának áttekintésekor, bár 1903-ban ő már úgy véli, hogy „az egyszerű szarv, s a kezdetleges vésések a XVIII. századon nem mennek túl".

1

4 S hasonlóképpen vélekedik László Gyula is 1953-as összefoglalójában, amelyben summásan annyit ír, hogy „Lehel kürt is van még kettő: az egyiket a melki apátság ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak, a másikat a Rákócziak munkácsi várában őrizték, ezek azonban későbbinek vélhetők".

1

5 (A munkácsi várban őrzött kürtről Thaly Kálmán ad először hírt, ennek nyomán említi Hampel is idézett munkájában.

1

6) A Cimeliotheca szerint a tárgy József nádor adománya a Nemzeti Múzeumnak, neki pedig a melki apátság adta. A gondos leltár azt is feltünteti, hogy mire használták: ,in venatione ad convocandos canes adhibitum fűit", azaz vadászatkor a kutyák hívására alkalmazták ezt a szokatlanul nagy méretű, hajlított, marha szarvából készült, ezüsttel díszített kürtöt, melynek alsó része kiszélesedik, s ezüsttel (valaha az ezüst pánt aranyozott volt) kereteit. A leírás a Lehel-kürthöz való kapcsolatát is felveti, röviden ismerteti a Lehel-történetet, s azt, hogy már a legrégibb időktől ismertek ilyen díszesen megmunkált kürtöket, de ezt nem datálja. Rövid irodalomjegyzéket is ad, s mint tudományos műhöz illik, 12 B.V.L. i. m. 97.; Kiss E. i. m. 522-523. 13 „Cornu tortuosum, bouinum, insolite magnum, cui epitonium eburneum argentea lamina applicitum est in orificio: inferior pars se late diffundit, circumdata argento: in cauitate interna LEHEL DUX ita effigiatus habetur, quemadmodum in Mausoleo Ducum, et Regum Hung.fol. Norimbergae 3663. pag. 67. cum exercitu, castra metante, pingitur. Inscriptione gaudet germanica: Lehel der XI Herzog in hungarn. a. 855. Hoc diu in Praelatura Mellicensi Austriae asseruatum, et in venatione ad conuocandos canes adhibitum fuit. Probabilius artifex euntum Lehelis cum Conrado nouit, putans illud bouinum fuisse, quo Dux Imperatorem mactasse narratur. Quod fortasse verosimilius est, quam, vt credamus, parthicum illud cornu, in domo ciuica apud Jászberényienses, et a FRAN. MOLNÁR in Notit. cornu Leelis Jászberénii asseruati.c. fig. 8. Viennae 1789. adumbratum, Lehelis fuisse. ÖLIGER. IACOBAEUS in Museo Reg. Danico Part. II. Sect. II num. 59. profért simile aureum, quod Danicum audit, atque num. 60. Oldenburgicum ex argento, quod venatorium dicitur. Antiquissimis temporibus videntur plura huius generis cornua pretiosa in vsu fuisse. Quidquid horum sit, non moramur. Mellicense recentis est operae, et donatum Sereniss. Archiduci losepho Palatino, a quo Museum accepit. Proxime illud descripsit V. Capitaneus Dist. Iazyg. et Cum. Petr. HORVÁTH etc. Értekezés a' Kunoknak és Jászoknak eredetekrül, azoknak régi és mostani állapotjokrul. 8. Pesten 1823. p. 148." 14 Hampel /. i. m. 98. 15 László Gy. i. m. 17. A munkácsi várban őrzött kürtről lásd Kiss Etele idézett cikkét. 16 Hampel J. i. m. 98. 78