Folia historica 26

III. Műhely - Tamás Edit: A reneszánsz másodvirágzása a Perényiek és a Rákócziak korában

A kiállítás A kiállítás, felhasználva múzeumunk kiváló szakmai kapcsolatait, magyarországi múzeumoktól és a kassai Kelet-szlovákiai Múzeumtól kölcsönzött tárgyakból valósult meg. Jelentős műtárgyegyüttes érkezett a Magyar Nemzeti Múzeumtól, a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól és Kassáról. Különleges tárgyakkal gazdagították a kiállítást a Szépművészeti, az Iparművészeti, a Herman Ottó Múzeum, a Dobó István Vármúzeum műtárgyai. A könyvészet ritkaságai az Országos Széchényi Könyvtárból és a debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárából érkeztek. A kiállítás tervezésekor szerencsés adottságnak éreztük, hogy a reneszánsz kor pompás tárgyait a sárospataki váregyüttes főúri környezetében, pompás építészeti és művészettörténeti alkotások közepette mutathatjuk be. A tematikus csoportok a legmonumentálisabb, és leginkább patakinak tartott tárgyakkal, a reneszánsz kőfaragványokkal kezdődtek kiállításunkon. A Vörös-toronyból kiemelt gyönyörű, mesterjegyekkel ellátott faragványok teljesen megújult környezetet kaptak a Bretzenheim-folyosón és -lépcsőcsarnokban. A virágok, kertek színét idéztük meg a falak zöld színével. A környező területek épületeinek emlékanyagát archív fotók segítségével, különböző módszerekkel mutattuk be kiállításunkon. A legnagyobb válogatást a 100-120 éve Myskovszky Viktor által készített akvarellek kiállítása jelentette. (1. kép) A 19-20. század fordulóján Kassán élt és alkotott kiváló rajztanár Sárospatak mellett megörökítette a felvidéki városok épületeit, kastélyokat, külön kiemelve gyönyörű részleteiket, több esetben a berendezés tárgyait is lerajzolva. Ezek az akvarellek egy csodálatos felvidéki sétára invitálták a „Sárospatak várából induló" látogatót, a képzelet szárnyán fel Abaúj, Sáros, Szepes műemléképületein át egészen a lengyelországi Krakkóig. A képek teljességének bemutatására nem tudtunk vállalkozni, viszont digitalizált változatban szinte az egész kollekciót sikerült megjelenítenünk. Nem feledkeztünk meg a Perényi-család oly sok ponton rokon korábbi birtokközpontjának, Siklósnak a bemutatatásától sem. A gyönyörű kőfaragványokat másolatban készíttettük el s helyeztük őket a sárospatakiak szomszédságába. Észrevétlenül léptünk át a reneszánsz életszemlélet másik gondolatkörébe, mely örömmel fedezte fel a természetet, ismerte, tanulmányozta, használta a gyógynövényeket, olvasója volt az egyre népszerűbb füveskönyveknek. Ezeknek színes lapjai gyönyörűen ábrázolták a korszak kedvelt növényeit. A növény- és virágábrázolásokból egy válogatás is megjelent 16. századi metszetek segítségével. A kert a szórakozás, a pihenés helyszíne is volt. A zene, a versek, s a szerelem is jól megfért benne. A kiállításon megépített 16. századi erkély-rekonstrukció minden ízében reneszánsz. A gyönyörű báboskorlát éppúgy, mint a címeres kőkeret és a rozettás bártfai ajtó. (2. kép) S hogy valóban megidézzük a kerteket, erre az erkélyre is fölfutott a vadszőlő, melynek árnyékából szinte kilépett az a vándor énekes, aki lanttal kezében a korszak verseit, históriáit énekelte. Igaz nálunk nem a „felöltöztetett" lantos baba szólalt meg, de a háttérből a jól ismert reneszánsz dallamok és versek felcsendültek. Természetes, hogy a látvány kapcsán Tinódi Lantos Sebestyén jutott eszünkbe, kinek nemesi címerét megcsodálhattuk. A korszak nagy költője - a Patak Gombos-kertet is megéneklő - Balassi Bálint is kiemelt figyelmet kapott kiállításunkon. A virágok, a reneszánsz figurák vissza161