Folia historica 26
III. Műhely - Tamás Edit: A reneszánsz másodvirágzása a Perényiek és a Rákócziak korában
Tamás Edit A RENESZÁNSZ MÁ S О D VIRÁG ZÁ SA A PERÉNYIEK ÉS A RÁKÓCZIAK KORÁBAN A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma időszaki kiállítása a Reneszánsz Év 2008 eseményei sorába kapcsolódott. Fő célkitűzése, hogy Sárospatakhoz, a történelmi Magyarország északkeleti vidékéhez kapcsolódó tárgyi, építészeti emlékeket az országos folyamatokba beillesztve, azzal párhuzamba állítva, egyezőségeket és különbözőségeket felvillantva mutassa be. Történelmi háttér A sárospataki-vár a magyarországi késő reneszánsz legépebben megmaradt épületegyüttese. Építtetője, Perényi Péter a 16. századi magyar történelem egyik kiemelkedő egyénisége. A váregyüttes a Rákóczi-család nagyszabású palotaépítkezései, erődítései révén tovább épült a 17. században. A kiállítás címében Sárospatak történetének két meghatározó, országos jelentőségű családját emelte ki. A város s a régió bő 100 esztendejét áttekintő kiállítás azonban több családhoz, történelmi személyiséghez, városhoz kapcsolható, akik alakították a vidék virágzó késő reneszánsz építészetét, művészetét, meghatározták a művelődés és az oktatás fejlődését. Sárospatak történtében a bemutatott időszakban a Perényi, a Dobó, a Lorántffy és a Rákóczi-család követte egymást, rövid időszakra még a Kamara (1567-1573) is kezelésébe vette a Pataki uradalmat. A Perényi-család felemelkedése Zsigmond király uralkodása alatt indult. Perényi Miklós 1390-ben jutott Patak és Újhely városa és a közöttük fekvő vár birtokába, melyet 40 esztendőn át birtokolt a család. 1490-ben, Mátyás halálakor Perényi Imrének (7-1519) Terebes, Füzér, Csorbakő és Újvár birtokában elegendő ereje volt a család újbóli felvirágoztatásához. A Jagelló uralkodók alatt egyre nagyobb befolyást szerzett az udvarban, majd az ország nádorává választották. Siklósi előnévvel német-római szent birodalmi herceg lett 1515-ben. A Jagelló-kor nagy birtokszerzőinek egyike (Valpó, Debrő, Ónod), az ország legnagyobb birtokosai közé emelkedett. Ekkor lett a meghonosodó reneszánsz művészet egyik mecénása, székhelye Siklós volt. A váraiban folyó építkezésekre - ónodi és siklósi várában közel egy időben, az 1500-as évek elején - már az új stílus jellemző. Az építkezések vezetője, az itáliai Magister Paulus mellett olasz és magyar kőfaragók dolgoztak. 157
