Folia historica 26
II. Közlemények - Kovács S. Tibor: Thúry György kanizsai kapitány pallosa
rá, majd felszegecselték a markolatborítást. 2 7 Ebből a típusból mintegy egy tucat került ezidáig elő. 2 8 Az ismert darabokat tanulmányozva az a véleményünk, hogy a hibát ott követték el őseink, hogy túlságosan meghajlították a markolatvasat, s így egy valóban nehezen kezelhető fegyverhez jutottak. 2 9 A 15. századból számos hasonló átalakítás ismert, amikor is a korábbi arab pallospengéket mameluk, vagy török szablyamarkolattal látták el. Ez utóbbi esetben a markolatvasat csak enyhén hajlítottak meg és ívelt, kézhez álló markolattal látták el. 3 0 A Thúry-féle pallos is a fenti módon készült, és így valóban megnövekedett a csapás hatékonysága, sőt akár a szúrás is erőteljesebb lehetett. 3 1 A híres végvári vitéz és bajvívó pallosa a legkiválóbb arab és török fegyverkészítő hagyományokat megtestesítő kard, amelyet magyar markolattal szereltek át. A fenti fegyver jelentősége azért is nagy, mert története Thúry halálától 1933-ig, a Magyar Nemzeti Múzeumba való bekerüléséig hitelesen és jól nyomon követhető. THE BROADSWORD OF GYÖRGY THÚRY, CAPTAIN OF KANIZSA Summary György Thúry, captain of Kanizsa was entrapped by the troops of the surrounding Turkish castles on April 2, 1571. (Fig. 2). The head of the invincible duellist, famous valiant of the border fortresses was sent directly to the Porta. The bequest inventory of the deceased captain of Kanizsa was made three weeks after his death, including a very interesting sentence: 'A broadsword in silver, which is being sent to the emperor.' This weapon had got to the collection of archduke Ferdinand II of Tirol in Ambras, and in 1933, to 27 Bakay Kornél: Régészeti tanulmányok a magyar állapalapítás kérdéséhez. Dunántúli Dolgozatok 1. (1965) 19-20, 34-35; Bakay Kornél: Archäologische Studien zur frage der Ungarischen Staatsgriindung. Acta Archaeologica 19. (1967) 172.; Kovács László: A magyar honfoglaláskori fegyvertörténeti kutatások állásáról. Hadtörténelmi Közlemények 22. (1975) 521-522.; Kovács László: Viseletek, fegyverek. In: Kristó Gyula: Az Árpád-kor háború: Bp, 1986. 250.; „Őseinket felhozád..." A honfoglaló magyarság. Szerk.: Fodor István. Bp., 1996. 119. 28 Kovács László: Szablya-kard fegyverváltás. A kétélű kardos 10-11. századi magyar sírok keltezéséhez. Archaeológiai Értesítő 117. (1990) 40-42.; Kovács S. Tibor: Egy „portai forma" szablya a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvertárában. Keletkutatás 1995/tavasz 147. 29 Bálint Alajos: Kiskundorozsma-Vöröshomok dűlői leletek. A Móra Ferenc Múzeum Evkönyve. 1963. 93-95.; A Magyar Nemzeti Múzeum honfogaláskori gyűjteményekben őrzött, Szentbékáiián (Ltsz.: 11/1905) előkerült szablyakard esetében vált világossá, hogy egy nyugati típusú kardot alakítottak át, méghozzá úgy, hogy a markolatvas meghajlítása után a pengetőre egy betétlemezt tettek, amely jól stabilizálta azt a szablyakeresztvasat, amelyet a szélesebb, eredeti helyett húztak rá erre a speciális fegyverre. Vö.: Bakay K. Régészeti tanulmányok i. m. 34-35.; Ezúton is szeretném megköszönni Révész Lászlónak, hogy a fenti műtárgyat tanulmányozhattam. 30 Yüce 1 Ü. i. m. 19-29, 68-73; Alexander D. i. m. 250-253. 31 Kovács L. Viseletek, fegyverek i. m. 232.; Szőllősy Gábor: Mi célt szolgált a szablya fokéle? Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (2001) 275-279.; Töll L. i. m. 21. 83
