Folia historica 26

III. Műhely - Tamás Edit: II. Rákóczi Ferenc, az államférfi című időszaki kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában, Sárospatakon

támogató kör létét, amely segítségével kedvezőbb békét sikerülne kicsikarni, másrészt az európai háborúkat lezáró békeszerződésekbe a Magyar Királyságot is bevonhat­ták volna. Rákóczi, valamint a külpolitikában nagy befolyást szerzett Bercsényi Mik­lós külpolitikai lépéseiket tekintve e két lehetőségben bízott annak ellenére, hogy erre a szabadságharc előrehaladtával mind kevesebb esélyük volt. A francia-bajor szövetség mellett az angol-holland vonal, az Erdélyi Fejedelemség miatt a török, illetve az észa­ki háború kapcsán az orosz külpolitikai vonal is erre adhatott volna újabb lehetőséget. A francia-bajor szövetséggel kialakítandó közös támadás a Habsburgokkal szemben álló seregek höchstätti vereségét követően, kudarcot vallott. Lényeges haszna annyiban volt, hogy XIV. Lajos francia király állandó pénzsegélyben részesítette Rákóczit, és francia ka­tonai szakértőkkel támogatta. Az orosz kapcsolatban lényeges fordulatra akkor került sor, amikor az orosz-svéd háborúban Lengyelország sorsát igyekezett a két fél (XII. Károly svéd király és I. Péter cár) eldönteni. I. Péter orosz cár elképzeléseiben ekkor került II. Rákóczi Ferenc előtérbe. Az orosz cár támogatása egyben segítette volna a kiegyezést a Magyarországon egyre nagyobb gondot okozó rácokkal is. A megindult tárgyalások­kal kapcsolatban kelt I. Péter orosz cár levele, melynek a varsói szerződés lett az eredmé­nye 1707-ben. 1709-ben a kurucok feladták a Dunántúlt és 1710-ben a fejedelem által vezetett hadak a romhányi csatában vereséget szenvedtek. A kuruc fennhatóság alatt lévő területek ha­marosan Felső-Magyarországra és az Alföld északi peremére zsugorodtak. A Salánkra összehívott Szenátus úgy döntött, hogy ne amnesztiával, hanem nemzetközi garanciával fejezzék be a háborút. Ez után 11. Rákóczi Ferenc Lengyelországba ment, hogy segítséget kérjen a cártól. Váratlanul meghalt a császár. Savoyai Jenő, aki mielőbb le akarta zárni a harcot, engedményekre kényszerült: aki leteszi a hűségesküt, teljes bocsánatot nyer, a nemesek visszakapják elkobzott birtokaikat, a jobbágyból lett tisztek megtarthatják szabadságukat, a vallásügyről országgyűlés dönt. 1711. május 1-én a Károlyi Sándor által a majtényi síkon a hadiszemlére összehívott kuruc hadsereg Pálffy János császári fővezér előtt földbe szúrt mintegy másfélszáz zászlót és hűséget esküdött a halott király­nak. Az április 30-án megkötött szatmári béke a magyar főrendek és a Habsburg-dinasz­tia kompromisszuma volt. Megtartását az új császár, III. Károly szavatolta. A béke Rákó­czinak is kegyelmet kínált. A fejedelem a hazatérés helyett az emigrációt választotta. Szathmáry-Király Ádám (1692-1752) 1708-ban került nemes apródként a fejede­lem udvarába. Egyik bizalmi embere Rákóczinak az emigrációban. 1711 és 1717 között vezetett naplója a lengyelországi és a franciaországi emigráció fontos forrása. II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek a törökországi Rodostó lett élete utolsó állomása. A bujdosók csoportja 1720-ban telepedett meg itt. Köztük volt a fejedelem hű társa, egykori belső apródja, majd íródeákja Mikes Kelemen (1690-1761). О örökítette meg a törökországi emigráció 1717 és 1758 közti éveinek történetét Törökországi levelek című munkájában. A fejedelem halálát (1735) követően, 1739-ben Hágában jelent meg emlékiratainak első kiadása, majd 1751-ben politikai és erkölcsi végrendelete. A kiállítás utolsó eleme a piaristák által 1705-ben Kolozsváron II. Rákóczi Ferenc tisz­teletére emelt diadalkapu stilizált nagyméretű falra festett rajza, Magyar Virág munkája. (6. kép) A kapu szimbolikus. Utal a kortársak által nagyra tartott államférfi személyére, illetve a kiállítás záróakkordjaként a jelent - s reméljük a jövőt - is felvázolja: az utódok által tisztelt II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelmet. 178

Next

/
Oldalképek
Tartalom