Folia historica 25

I. A Magyar Nemzeti Múzeum és az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékéve 2006-ban - Cs. Lengyel Beatrix (szerk.): Az 1956-os forradalom emlékei. Újszerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2004-2006 című kiállításunk és a kiállítást megelőző gyűjtés - Baják László - Balahó Zoltán: Központi Könyvtár

Az 1950-es évek közepén az ELTE egyik bölcsészkarán, a Történettudományi Kar dékánja, I. Tóth Zoltán (Kossuth-díjas történész, akit halálos lövés ért 1956. október 25-én az Akadémia utcában, ahova az egyetemi ifjúság képviseletében tárgyalni indult) és helyettese Varga János (a Magyar Országos Levéltár későbbi igazgatója) baráti társaságot szerveztek, a társadalmi fejlődést vizsgálandó. Tagjai megbízható tanárokból és főleg történelem-magyar szakos diákokból állt. Erre az „összeesküvés jellegű" baráti társaságra ragadt a „Kolhoz" név, amit egyes volt tagok az egyetemi reformmozgalom népi szárnyának intellektuális magjaként tartanak számon. Ez a társaság szemben állt az urbánusok elképzeléseivel, akik az ELTE lapját az Egyetemi ifjúságot irányították, ezért elhatározták, hogy készítenek egy saját folyóiratot. Megszületett a Tiszta szívvel terve, realizálására 1956 szeptemberében került sor: „Szerkeszti az ideiglenes szerkesztőbizottság. Tagjai: Máté Imre főszerkesztő, Román Károly felelős szerkesztő, ilj. Domokos Pál Péter, Kabdebó Loránd

4, Szakács Sándor, Veres Károly". A stencilcs gép kezelője ragaszkodott hozzá, hogy a lehúzandó kézirat engedélyezve legyen. Mivel Máté Imre főszerkesztő tudta, hogy ezt-azt kidobatna a cenzor, ezért a lapokat átlukasztotta és színes zsineggel összekötötte. Miután átnézték a kéziratokat, ráírták a címlapjára, hogy „engedélyezve". Ekkor Máté Imre kioldotta a zsineget és belefűzte a ccnzúrázatlan verseket, köztük „A szent tehenek" című saját költeményét is: „Áll a vonat a nyíltpályán kint vesztegel, az indítóhoz nyúlni senki se mer. A szíveken vakhit és szent tisztelet ül, aki morog is, csak a foga közül. A mozdony rikolt, dc még rikoltása se mer Átbukfencezni a szent teheneken. Mert senki sem tudja, hogy mik is ezek, Tehénistenek e, vagy istentchcnek. Csámcsognak, bambán, ravaszul hunyorognak, s pár lépést tesznek előre holnap. A tömeg ujjong, és csikordul máris a fék, rozsdás, nyikorog, dc fordul a kerék. Még el sem indul, a néhány hájas barom Újra csak ott fekszik a vágányokon. S van még aki a sínre abrakot szór nekik...! - - Igaz, mások az ostort emlegetik!" 1956. október 6-án, Rajk László újratemetésekor hozták ki a folyóiratot, amit Máté Imre visszaemlékezése szerint a tüntetőként tovább vonuló egyetemisták és a Képzőművészeti Főiskola hallgatói a Szovjet Nagykövetség, a Batthyány örökmécses és a Petőfi szobor előtt osztogattak. Az egyetlen számot megért folyóirat szinte az utolsó példányig elfogyott (az 1956. évi kiadás reprintje megjelent 2006-ban, a forradalom 50. évfordulójára, a Domokos Pál Péter által megőrzött lappéldány felhasználásával). A gyűjteménybe került példányt tulajdonosai évtizedeken át őrizték, Nyugat-Németországba is kicsempészték. Máté Imre és felesége ajándéka 2. Új Ember (katolikus hetilap) XII. évf. 44. szám. Budapest, 1956. XI. 4. Lt. sz.: 42006 42,5x28,5 cm, 2 lap 4 oldal. Funk Gábor ajándéka 4 Helyesen: Lóránt (A szerk.). 27