Folia historica 25

I. A Magyar Nemzeti Múzeum és az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékéve 2006-ban - Cs. Lengyel Beatrix (szerk.): Az 1956-os forradalom emlékei. Újszerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2004-2006 című kiállításunk és a kiállítást megelőző gyűjtés - Kovács Tibor: Elrejtve, elkobozva, bűnjelként mellékelve... című kiállítás megnyitóbeszéde

mellékelve... című kiállítás. A találó cím maga is utal a kiállítás egyik fontos mondanivalójára: a fényképek kettős forrásértékére. A Magyar Nemzeti Múzeum és a berlini Collegium Hungaricum vándorkiállítása hat tematikai egységre épül, nevezetesen: • A forradalom első napja — október 23. eseményei, • A fegyveres harc megindulása - Corvin-köz, • A vidék forradalma, • Harcok a fővárosban október 30-ig, • A konszolidáció napjai: október 30-november 4. • A november 4-i szovjet invázió, a főváros háborús sebei, • A megtorlás. Kiállításunk még csak nem is keresztmetszetét adja 1956 budapesti eseményeinek és utóéletének, csupán mozaikszemekből alkotott kép valamiről, ami máig sem került a helyére a közgondolkodásban. Ám ez nem meglepő, hiszen eltűntek, vagy évtizedeken át tudatosan más beállításba kerültek a forradalom írásos és képi forrásai, és egyáltalán: a forradalom valós emlékezete. Az 50. évforduló ismét alkalmat ad korrigálni azt, amit még lehet. Ennek egyik lehetséges útja a - jórészt külföldön - megőrzött privát fényképek összegyűjtése. Ha minőségük gyakorta kívánnivalót is hagy maga után, a felvételek valami más, valami nagyon egyéni színt képviselnek, a gyakorta fontosabb dokumentumok között. Mert többnyire a hétköznapi ember szemével rögzítették a forradalom mindennapjait. A felvételek tárgya nem a harc, hanem a „tájkép csata után": kilőtt, kiégett harckocsik, páncélautó-, ágyú- és egyéb hadianyagroncsok, romok, belövések nyomai, holttestek, leomlott házfalak. A Magyar Nemzeti Múzeum két éve felhívással fordult mindazokhoz, akik világszerte megőriztek valamit az 1956-os események tárgyi, dokumentatív és képi emlékeiből. Számottevő történeti értékeket kaptunk, itt is bemutatunk néhányat közülük. És itt hadd idézzem a kiállítás szakmai rendezőjét, Jalsovszky Katalint: „A valóságosan átélt élményt képekben őrizzük meg, az emlékezetünkben őrzött képet az újra és újra megtekinthető fotó elevenen tartja. A nem személyesen megélt eseményt pedig a fotó érzelemmel átitatott élménnyé avathatja. Ezért van a fotográfiának kitüntetett szerepe az egyén és a közösség történelmi emlékezetének formálódásában, a nemzeti identitástudat alakulásában." Szeretném hinni, hogy kiállításunk megtekintése segít megérteni legújabbkori forradalmunkat és láttatni azt, ami tartalomban, történésben, hasonló volt az ötvenes évek forradalmi jellegű eseményeiben. Már csak azért is, hogy a tanulságokat egyetemessé tudják tenni. Eröffnungsansprache des Austeilung "Versteckt, beschlagnahmt, als Beweismaterial beigefügt..." Als ich zu überlegen begann, was ich heute in wenigen Worten sagen möchte, kam mir wieder und wieder der berühmt gewordene Film "Rashomon - das Lustwäldchen" des japanischen Regisseurs Akira Kurosawa in den Sinn. Im ihm stellt er, vor allem mit bildhaften Mitteln, eine einfache Grundsituation dar, deren vier Teilnehmer - ihrer eigenen Lage entsprechend - dasselbe jeweils anders erleben. Ich habe den Film als Student 1959 gesehen, damals, als die ungarische Gesellschaft - keiner weiß, zum wievielten Male in unserer Geschichte - bis heute nachwirkend polarisiert war. Die wahren oder nur angenommenen 208