Folia historica 24

I. Tanulmányok - Tompos Lilla: A IV. Károly koronázása alkalmából készült díszmagyarok története és formai sajátosságai

huszárviseletet idézi vissza. Ekkor jelent meg az az új ruhatipus is, amelynek jellegzetességei alakulnak ugyan a következő században, de alapjaiban nem változnak: lefelé bővülő mente, könyékig érő, hasított ujjal, derékban szabott atillával. Az ezüst zsinórzattal és fehér szőrmével díszített kék öltözet a legkedveltebb, többnyire piros nadrággal hordták, de az egész együttest azonos színben is elkészítették. A női ruhák a kor divatjának megfelelően „homokóra" sziluettel készültek, ezt a magyar tradíció szerint köténnyel, fűzött derékkal, fátyollal egyesítették. 1867-ben I. Ferenc Józsefet és szépséges feleségét Erzsébet királynét koronázták meg.

18 A koronázás előkészületeiről már hónapokkal a nagy esemény előtt hírt adott a Fővárosi Lapok.

1

9 A koronázás után a hivatalos résztvevőket, az egyház képviselőit, a főnemeseket, a testőröket, a bandériumok tagjait Biilch Ágoston fényképész örökítette meg, és a százhatvanöt színezett fotóból összeállított albumot koronázási ajándékként fölajánlotta a királyi párnak. 1. Ferenc József az igyekezetet udvari fényképész címmel honorálta. Az albumot ma az Osztrák Nemzeti Könyvtár képarchívumában őrzik. A benne lévő színezett fotók tanúsága szerint a legkedveltebb színösszeállítás - ahogyan harminc évvel korábban is - a kék dolmány volt kék mentével, ezt a bordó dolmány és mente követte. Előfordul lila mente is szép számmal, és kedvelték a fehér dolmányt is.

2

0 Az ünnepségen a királyné két fehér selyemből varrott díszmagyart hordott. Az egyiknek szoknyája és dereka is ezüst virágokkal dúsan kihímezett fehér selyem, a másik fehér szoknyából és fekete - valószínűleg bársony - ruhaderékból állt.

2

1 1867-ben véget ért a szabadságharc óta tartó passzív ellenállásban eltöltött időszak, amelyet joggal tekinthetünk a magyar öltözetek virágkorának. A korszak ruhadarabjaiban a nyugat-európai divatot és a magyar tradíciókat remekül egyesítették, míves rajzú hímzések díszlettek a selymeken, bársonyokon. Viselték azokat minden nap- és évszakban, mindkét 18 Falk Miksa-DiLX Adolf: Koronázási Emlékkönyv 1867. 19 A koronázásról szóló híradások névtelenek ugyan, de Sinkó Katalin azokat Thaly Kálmánnak, a kuruc-korral foglalkozó történésznek tulajdonítja. Thaly beszámol a budai bandérium „zsinóros Waffenrockra" hasonlító „huszárkájáról", ami egyáltalában nem nyerte el a cikkíró tetszését, véleménye szerint címertani és históriai tanulmányok nélkül az öltözetek megtervezését lehetetlen jól ellátni. Éppen ezért tanulmányaiból merítve a pesti bandériumnak két megoldást is ajánl: az egyik a korszakban általánosan viselt, a 16-17. századot visszaidéző, fél combig vagy térdig érő atilladolmány, a másik változat az a rövid, sűrű, ..bordazsinórzattal" ellátott kurucdolmány, amelyet a huszárság 1848-ig viselt. Írásából megtudhatunk néhány szabályt, amelyet a 19. század második felében betartandónak vél: eszerint a kalpag „fillentyűjének" a nadrággal kell azonos színűnek lenni, lakkcsizma helyett a piros nadrághoz sárga szattyánbőr lábbelit ajánl. A kék-fehér színösszeállítást - annak ellenére, hogy a korszakban a legkedveltebb ez volt - egyenesen „abszurdumnak" tartja. A kék-fehér színösszeállításról való vélekedését Ságvári György történész szíves szóbeli közlése magyarázta meg számunkra. A kék-fehér színösszeállítás a 19. században az Osztrák-Magyar Monarchia gyalogságának volt a színe, így a nemesi díszviselethez ez nem illett. 20 Köszönettel tartozom Cs. Lengyel Beatrix történésznek, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára vezetőjének, aki kutatási eredményeit a rendelkezésünkre bocsátotta. 21 A koronázásra a királyné és udvarhölgyei is fehér ruhába öltöztek. Erre az alkalomra készült gróf Majláth Györgyné Prandau Stefánia pompás díszruhája is. Fehér selyem szoknyáját gazdag arany hímzés, vörös bársony ruhaderekát arany sujtás díszíti. Arany lamellával hímzett kötény és fátyol teszi teljessé az együttest. (MNM T Ltsz. 1960.543) A díszöltözetek másik típusának szoknyája és felsőrésze is ugyanabból a textíliából készült. Erre jó példa a türkizkék bársony, ezüst fonállal és lamellával dúsan, virág-girlandokkal kivarrott díszmagyar, amelyet 1916-os koronázáson Széchenyi Gabriella viselt. (MNM. T. Ltsz. 1973.369) 15