Folia historica 24

I. Tanulmányok - Kemenczei Ágota: Adalékok a két világháború közötti műgyűjtés történetéhez (Fleissig József gyűjteménye)

Kemenczei Ágota Adalékok a két világháború közötti műgyűjtés történetéhez (Fleissig József gyűjteménye) A két világháború közötti időszak a magyar műgyűjtés történetének egyik fénykora. A magángyűjteményekben és a műkereskedelemben nagy mennyiségű műkincs fordult meg. A középpolgárság nyugati orientációjú, művelt, vagyonos rétege tette a korszak műgyűjtését igazán sikeressé. Több gyűjtemény volt, amely rangját, értékét tekintve megközelítette a leghatalmasabb nagypolgári tulajdonban lévőket. 1920 és 1945 között mintegy 2000 hasonló nagyságú fővárosi gyűjteményről tudunk. A polgári és nagypolgári gyűjtemények mintegy 70-80 százaléka zsidó származású műgyűjtőké volt.

1 A két világháború között Magyarországon fellendült az antik tárgyak gyűjtése is. Főként külföldi utazások során a nem túl nagy anyagi áldozattal járó gyűjtések eredményeként és a hazai műkereskedelem révén a módosabb polgárság körében új gyűjtemények jöttek létre. Ilyen nagyobb antik anyagot tartalmazó magángyűjtemény volt a Fleissig-gyűjtemény is.

2 Az árveréseken több millió műtárgy, köztük több százezer igen nívós darab cserélt gazdát. A legnevesebb aukciósház az Ernst Múzeum volt. Ide kerültek a régi magyar kincstárak árverésre. Műtárgy árveréseket 1925 után az Ernst Múzeumon kívül csak a Postatakarékpénztár Árverési Csarnoka tartott.

3 A magyar múzeumoknak gyakorlatilag nem volt vásárlásra pénzük, így magánadományokra kellett támaszkodniuk. Fővárosi műpártolók, csaknem kivétel nélkül magyar zsidó üzletemberek adták össze a pénzt a legfontosabb tárgyak megvételére.

4 1926-ban 400 taggal megalakult a Magyar Nemzeti Múzeum Barátai Egyesülete a Nemzeti Múzeum támogatására. Ennek tagdíj befizetései 1933-ban elérték a 100 000 pengőt, melynek egyrészét a múzeum műtárgyvásárlásra, ásatásokra fordította. A gyűjtők nagy része a múzeumok adományozói voltak, s gyakori volt a muzeológusok és műgyűjtők között a személyes barátság is. A muzeológusok a pénztelenség ellenére jó kapcsolatokat ápoltak műkereskedőkkel is. Fettich Nándor például Mauthner László műkereskedőtől elsősorban népvándorlás kori tárgyakat vásárolt.

? Mauthner László ismert régiségkereskedő volt Budapesten a 20. század első felében, s számos műtárgyat adott el a Nemzeti Múzeumnak és külföldi múzeumoknak.

6 Hóman Bálint érzékletesen mutatta be azokat a korabeli áldatlan állapotokat, amelyek a műkereskedelem és múzeumok viszonyát jellemezték: „Még szomorúbb állapotok vannak a muzeális értékek felkutatása és pazarlása terén. Az ország területén boldog-boldogtalan kutathat kincsek és régészeti emlékek után s bár a közigazgatási hatóságok újabban fokozott védelemben részesítik érdekeinket, régészeti anyagunk igen értékes része kerül kalmárkézre, nem egyszer külföldi kereskedők kezére. Csak kirívó példaként említem fel, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött hallstattkori angyalföldi aranylelet egy értékes darabja alig egy 1 Mravik László: Budapest műgyűjteményei a két világháború között. Budapesti Negyed 9. (2001) 2-3. sz. 156-190. 2 A Szépművészeti Múzeum 1906-1956. Szerk.: Pogány Ö. Gábor, Bacher Béla. Bp., 1956. 3 Buzinkay Péter: A magyar aukcióügy kezdeteiről. A művészeti árverések engedélyezése 1910-1925 között. A Magyar Nemzeti Galéria évkönyve 1997-2001. Bp., 2002. 4 Mravik L. i. m.' 156-190. 5 Garam Éva: A Népvándorlás Kori Gyűjtemény. In: A 200 éves Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei. Bp., 2002. 79. 6 A Magyar Nemzeti Múzeum 1986-ban vásárolta meg feleségétől Mauthner László hagyatékát. 97