Folia historica 24
I. Tanulmányok - Bognár Katalin: Kisnemcsek az 1843-as Zala megyei követválasztáson
de ez őt a Kerkapoly István első alispánnak írt panaszkodó levelek tanúsága szerint egyáltalán nem akadályozta meg abban, hogy a megye kapomaki járásában véres verekedésekbe keveredjen a liberális kortesvezérekkel. De visszatérve az 1843. augusztusi rádi verekedésre: úgy tűnik, hogy nemcsak Tánczos és társai, de Salamonék is korteskedést folytattak. Két rádi lakos (Varga Péter és Salamon Gáspár) azt vallották, hogy amikor a kocsmába érkeztek egy ebéd elköltése végett, Salamon és társai kihajították őket, mert nem vallottak színt, melyik féllel tartanak. 1 4 A verekedés központi színhelye a rádi kocsma volt. Salamon társaival a kocsmában italozott, Tánczos a kocsma előtt volt. Nem világos, hogy ki kezdte a verekedést: Salamon és tanúi Tánczost, Tánczos és tanúi pedig Salamont vádolják. A kocsma előtti perpatvar után Tánczos háza előtt folytatódott az összecsapás. Egyed saját vallomása szerint „boros fővel" vett részt a verekedésben; egy szemtanú szerint pedig Tánczoson kívül az összes érintett személyek „bor közben voltak". 1 5 A tanúvallomásokban találhatunk olyan utalásokat, amelyekből kiderül, hogy a korteshadjáratok és követválasztások során verekedő nemesek között voltak rossz hírben állók is, sőt néhányuknak már korábban meggyült a baja a megyei igazságszolgáltatással. Az 1843. augusztus 19-i rádi verekedés két főszereplője, Salamon és Tánczos ellen is felmerül vádként a korábbi bűnös előélet. Egy Tánczos mellett tanúskodó rádi lakos, Deák Éva azt vallotta Salamon élete folyásáról, hogy az „igen garázda verekedő s fertelmes káromkodó ember, a tanú férjét is egyszer midőn testvérjénél ns. Salamon Lörintz Kapomaki Ispán Umál mint béres szolgált, és az fiikaszáláskor ön ura rétjében kaszált, ns Salamon Mátyás ökreit cselédje által hatalmasul ugyan azon rétben hol az kaszált reá hajtotta, s ezen hatalmas tettért ezt dorgálta, de az arra mit sem figyelvén ökreit ki nem hajtotta". 1 6 Salamon ráadásul a „széna szárogató vellával" a tanú férjét mellbe döfte, melynek nyoma egy évig látszott. A tanú vallomásának hitelesítéskor bevallotta, hogy ezt a történetet csak a férjétől hallotta, és kiderül az is, hogy az ügyet már tárgyalták. Tánczos és Egyed az ellenük tanúskodó két férfi, Zsidy Gábor nemes és Vajda József agilis vallomásait próbálják hiteltelenné tenni: őket „égetőknek, [...Jvcrőknek és gyilkosoknak gyanítják, 's ez eránt már T. ügyészi vélemény alatt vágynák". 1 7 Ezeknek a korábbra visszamenő vádaknak vagy gyanúknak a megemlítése azt a célt szolgálta, hogy az adott személyről „bebizonyítsák", hogy korábbi magatartása, cselekedetei alapján képes egy bizonyos tett elkövetésére, tőle „kitelik". De a Tánczossal együtt verekedő Egyed József is felemlegeti Tánczos korábbi tetteit: Zsidy János 1847. szeptember 17-én azt vallotta, hogy őt többen verték a kocsmában, mégpedig Klinger György és Egyed József, akik Tánczos társaságában voltak. Egyed a szeptember 18-i szembesítésen elismerte, hogy ő ütötte nyakon Zsidyt, „egyszersmind panaszolta az alkalommal azt is, miképpen most nem régiben is Ns Tánczos Gábor ökreit erőhatalommal házából elhajtotta, s öt meg is verte, a mint e miatt már a ns vmegyére folyamodott is." 1 8 (Egyébként sem a kocsmáros, sem Zsidy nem vallott Tánczos ellen, mindketten azt mondták, hogy nem tudják, hogy Tánczos vert-e.) Úgy tűnik, hogy Tánczos másokat is manipulált, amire az 1847. december 3-i helyszíni vizsgálaton felvett jegyzőkönyv utal. „Zsidi János pedig, és Salamon Mátyás azt erősítették, hogy az alpörös Tánczos Gábor védelmére kihalgatott, 's meg hiteztetett tanuk meg vesztegetettek, 's hogy azok a' kérdéses verekedésről magánylag egészen máskép nyilatkoznak mint vallásaikban feljegyezve van". 1 9 Ez megintcsak egy ellenőrizhetetlen állítás, az viszont tény, 14 ZML. Processus Criminalis 1845. Pasc. 28. No. 152. fol. 70. r. 15 ZML. Processus Criminalis 1845. Pasc. 28. No. 152. fol. 95. v. 16 ZML, Processus Criminalis 1845. Fasc. 28. No. 152. fol. 61. v. 17 ZML. Processus Criminalis 1845. Pasc. 28. No. 152. fol. 96. r. 18 ZML. Processus Criminalis 1845. Pasc. 28. No. 152. fol. 91. v. 19 ZML. Processus Criminalis 1845. Pasc. 28. No. 152. fol. 89. r-v. 8
