Folia historica 24

I. Tanulmányok - Bognár Katalin: Kisnemcsek az 1843-as Zala megyei követválasztáson

mes, a kisgörbői Forintos György táblabíró állt. 1840-től a kisemmizett táblabírák a Hertelendy-párttal együtt küzdöttek a hatalomba való visszajutásért, s a rivalizálás az 1843as országgyűlési követválasztáskor jutott csúcspontjára.

2 Az 1843-as év hírlapjai áprilistól szeptemberig számos tudósításban és értekező írásban foglalkoztak a követválasztásokhoz kapcsolódó Zala megyei eseményekkel és botrányokkal. 1843 nyarán a reformellenzék már nemcsak az eszmei meggyőzés eszközével élt, hanem megvesztegetéssel, erőszakos aláírásgyűjtéssel is igyekezett támogatókat szerezni a követválasztás harmadik fordulójára. A tisztességtelen eszközök alkalmazását a Pesti Hirlap is elismerte: az „izgatások nemcsak a' köznemességnek felvilágosításával 's némileg capacitatiójával, hanem [...] csábításokkal, vesztegetéssel, pénzzel, borral, földnek, fának igérésével 's néhol talán fenyegetéssel is űzettek".

3 A korabeli cenzúraviszonyok

4 miatt a lapok nem közölhették a „kicsapongásokban" érintett személyek nevét. Levéltári forrásokból azonban fényt lehet deríteni több részletre. A megyei levéltárakban fennmaradt vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvek szűkszavúan, a közgyűlési iratok részletesebben ismertetik egy-egy követválasztás vagy tisztújítás eseményeit. A kisnemesi mentalitás elemzéséhez legtöbb szempontot nyújtó források azonban egyértelműen a perek. A Zala Megyei Levéltárban az 1830-as és 1840-es évekre vonatkozó büntetőperek mutatókönyve több olyan perre utal, mely a követválasztásokhoz, tisztújításokhoz, korteskedésekhez kapcsolódó bűntettekkel foglalkozott. Sajnos nem mindegyik ilyen per iratanyaga élte túl az elmúlt 160-170 év viszontagságait, de az 1832-es követválasztáshoz kapcsolódóan egy, az 1843-as követválasztáshoz kapcsolódóan pedig négy per iratait találtam meg. Ezek a források a vádlottak, a tanúk és az áldozatok vallomásaival igen sok részletre kiterjedően mutatják be a kisnemesi életmódot, gondolkodást, vagyoni és társas viszonyokat. A kisnemesek perbeli vallomásaikban önmagukról beszélnek, az ő szemszögükből nyerhetünk bepillantást életükbe, a korteskedésekben és a megyék politikai életében betöltött szerepükbe. Elemzésüknél azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a tudatos elhallgatás és a torzítások lehetőségét, melyek mögött a nemesi közösségek tagjainak összetartása, a függőségi viszonyok kényszerítő kötelékei, megvesztegetés, vagy éppen fenyegetés állhat. Éppen ezért nem is alkalmasak ezek a tanúvallomások arra, hogy kiderítsük, valójában mi történt és hogyan történt. Azt a kérdést például, hogy 1843. április 4-én este Kehidán^ hogyan zajlott le a helyi lakosok és a követutasításokat tárgyaló gyűlésről (diadal)ittasan hazafelé tartó nemesek közötti összecsapás, nem tudjuk megválaszolni. A végeredményt ismerjük: a nemesek a Deák birtokát őrző egyik 18 éves őrt lelőtték; a verekedés során egy nemes meghalt, többen megsebesültek, hatot pedig letartóztattak/' A nemesek vallomásaiból kibontakozik egyfajta kikényszerített vagy tudatosan vállalt összetartás, mely a verekedés nemesi kezdeményezőit elrejtette. A tanúk vallomásaikban kivétel nélkül úgy nyilatkoztak, hogy nem látták, ki kezdte a verekedést. Vagy a túl nagy sötétségre hivatkoznak (a hazavonuló nemesek már napnyugta után értek Kehidára); vagy arra, hogy a verekedés már megkezdődött mire ők odaértek; vagy arra, hogy ők elől mentek, és ezért nem látták a hátuk mögött kialakuló verekedést; vagy azt állítják, hogy a kehidaiak kezdték a verekedést. A ne2 Vő.: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék megbuktatása az 1843-as követválasztáson. Levéltári Szemle 37. (1987) 2. sz. 50-53. 3 Pesti Hirlap 1843. szeptember 10. 281. sz. 614. 4 A korszakban érvényes cenzúra irányelveiről: A könyvvizsgálat tárgyában kibocsátott 1836-ik évi kegyelmes általános utasítás pótléka. 1846. március 11. In: Magyarország története a 19. században. Szöveggyűjtemény. Szerk.: Pajkossy Gábor. Bp. 2003. 172-176. 5 Ma: Kehidakustány; Zalaegerszegtől kb. 25 km-re keletre fekszik. 6 Pesti Hírlap 1843. április 13. 238. sz. 244. 6