Folia historica 24
I. Tanulmányok - Fisli Éva: „A nemzet halottja”, 1945 Bajcsy-Zsilinszky (újra)temetése
A követ idézett szavai nagy visszhangot váltanak ki a honi lapokban. A Magyar Nemzet azt írja május 28-án: ezt a mondatot véssék Bajcsy Zsilinszky majdani szobrára! 3 5 E gesztus a lap értékelése szerint azt mutatja, hogy a posztumusz nemzetvédelmi miniszter „ily nagy megbecsülést, valósággal rehabilitációt szerzett népének". Hiszen - idézem - [Puskin követnek] „a koporsónál tett с kijelentése nemcsak a győztes lovagias gesztusa volt, hanem ígéret is a jövőre." 3 6 A Nemzeti Parasztpárt lapja, a Szabad Szó külön cikket szentel a beszédnek, mely a lap szerint talán „egyik útjelzője lehet a szovjet nép és a magyar nép barátságának". Az elhangzottakat - folytatja a név nélküli cikk - „úgy értékeljük, mint a demokratikus magyarság önállóságának, szabadságának, kulturális értékeinek megértését és megbecsülését a szovjet nép vezetői részéről." Az idézett kommentárok óvatosan reménykedők. Nem véletlenül. Ekkorra a Vörös Hadsereg birtokba vette az országot és Európa nagy részét. 1945. május l-jén már felavatták a nagy pesti szovjet emlékmüveket. A hetekkel későbbi nemzeti gyásznap nem egy diadalmaskodó hadsereg, hanem elsősorban a legyőzött magyarok számára jelentős és a szovjet követ beszéde is ennek tudomásulvételét tükrözi. Mindehhez azonban érdemes (legalább) két dolgot figyelembe vennünk, némiképp kitekintve a kontinens más példáira. Egyrészről - amint arra a nyugat-európai háborús emlékezetet vizsgáló Pietcr Lagrou 3 7 rámutat-, a háborút követően a nemzetállami struktúrák és intézmények újraélesztése voltaképpen azt követelte meg, hogy a közbeszédben a megszólalók az ellenállásra és a mártíromságra fókuszáljanak, semmint a tömegméretű, értelmetlen szenvedésre és megaláztatásra, mint a háború fő témáira. A retorika tehát közvetlenül a háború után Nyugaton a társadalom egészére helyezi a hangsúlyt, nem a zsidók vagy a kelet-európaiak szenvedéseire, ez később - mutat rá a németországi zéró-év jelentéseiről értekező Donald Bloxham 3 8 - alapja lesz egy önközpontú (self-centered) apológiának is. 1945-46 során tehát a közéleti viták egyik elsődleges célja egy használható múlt teremtése lesz („creating usable past"), mely alapul szolgálhat egy új nemzeti identitás (rekonstruálásához. Mindeközben megfigyelhető a kollektív felelősség terhének vállalása és az áldozat 39 szerepe közti ingadozás is. Másrészről a példaértékű „jó németek" fellelése, akik a nácik üldözöttéi voltak, természetszerűleg fontos része lesz a diktatúra alól megszabadult ország demokratizálódásának, azt szemléltetve, hogy léteznek politikai alternatívák és erkölcsi választások. 4" A hangsúlyos egyházi jelenlétet egyébiránt magyarázza, hogy itt és ekkor az egyház az egyetlen olyan folyamatosan működő intézmény, mely hozzájárulhat az ország „respiritualizálásához" - egyszersmind lehetséges keretet kínál a kommunizmus elleni küzdelemhez. 35 Magyar Nemzet, 1945. május 28. 1. OSZK FM3/8752. 38-39. tcs. 36 Uo. 37 Lagrou, Pieter: The Legacy of Nazi Occupation, Patriotic Memory and National Recovery in Western Europe, 1945-1965. Cambridge, 2000. 38 Bloxham, Donald: The Genocidal Past in Western Germany and the Experience of Occupation, 1945^16. In: European History Quarterly 34. (2004) 305. 39 Érdekes e tekintetben idehaza a miniszterelnök Miklós Bélának az újraindult Magyar Rádióban 1945. május l-jén sugárzott beszéde: „A győztes szövetséges nagyhatalmak nagylelkűségüknek és jóindulatuknak adták tanújelét a kis Magyarország iránt, melyről tudták, hogy sok mindenbe belekény szerült, és nem annyira bűnös, mint inkább áldozat." Idézi Kis Újság, 1945. május 4. 5. 40 Gondoljunk Niemöller lelkészre, mint a németországi keresztény és antikommunista ellenállás példájára. 186
