Folia historica 24

I. Tanulmányok - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Magyaros ruhamozgalom az 1930-as években

Összegzés A két háború közti magyar társadalom életmódja, tárgyi környezete a legutóbbi időkig a kutatás mostohagyermeke volt. A nemzetközi és részint a hazai iparművészeti szakirodalom is csak az elmúlt két évtizedben foglalkozik a korszakkal. A mindennapok tárgyi világa pedig még kevésbé feldolgozott. A '30-as évek magyaros öltözködési mozgalmának vizsgálatát az eligazodást segítő alapmunkák hiánya nehezíti meg. Határtéma, mely a művelődéstörténész és a néprajzos érdeklődésre egyaránt számot tarthat. Mindezideig - a korszak sok más tárgyi vonatkozású társadalmi jelenségéhez hasonlóan - nem kapott jelentőségének megfelelő figyelmet. Történetének, módszereinek, elveinek meghatározásához sokféle és bőséges forrás áll rendelkezésünkre. Nehezebb feladat a mozgalom társadalmi hatásának kijelölése, melyben sokszor következtetésekre kényszerülünk. Az öltözködési mozgalmak — néhány korábbi kísérlettől eltekintve - a 18. század végén és a 19. század elején, a nemzeti kultúrák kibontakozásával egyidőben zajlottak. E mozgalmak alapvető törekvése a nemzeti jellegű öltözködés propagálása volt. A divat és ezzel az idegen kultúrák befolyásának megállítása révén a nemzeti elkülönülést igyekeztek szolgálni. Azokban az országokban, ahol hagyományos történelmi viseletet már nem hordtak, múltat és nemzeti jelleget idéző, újonnan konstruált viseletet hoztak e célból létre. Lényegesen egyszerűbb és reálisabb törekvés volt a nemzeti viselet hirdetése azokban az országokban - így Magyarországon is -, ahol a hagyományos történelmi viselet az európai divat mellett, és attól időről-időre megújítva élt. A zsinóros magyar ruha a 19. században hazánkban általánosan viselt öltözék volt, melynek népszerűségét a mellette kifejtett propaganda csak növelte. A 20. század elejére a magyar viselet a középosztály, ill. a városi lakosság ruhatárából szinte teljesen eltűnt. A magyaros öltözködési mozgalom azt a célt tűzte maga elé, hogy az új, általánosan hordható nemzeti viseletet megteremtse, s így a magyar ruha 19. századi rangját visszaállítsa. A magyaros öltözködési mozgalom - szakítva a 19. századi ruhamozgalmak hagyományos értékrendjével - nem utasította el a divatot. A '30-as évek magyar középosztályának viseletében ugyanis a legfrissebb európai divat volt a mértékadó. A mozgalom realista szemléletű teoretikusai a „korszerű nemzeti viseletet" hirdették, mely fogalomrendszerükben összemosódik a magyaros divattal. Ez a terminológiai pontatlanság azt a törekvést takarja, hogy a magyaros ruha - divatcikként - külföldön is vonzó, elfogadható legyen. Ugyancsak szem előtt tartották a modem ember igényét arra, hogy öltözködésével egyéniségét is kifejezhesse. Az öltözködési mozgalmak vizsgálatának kulcskérdése a nemzeti jelleg értelmezése. A magyaros ruhamozgalom különösen érdekes ebből a szempontból. A polgári középosztály számára tervezett ruha magyar jellegének forrásául a paraszti kultúrát jelölte meg. A népviselet és a paraszti hímzés „másodlagos felhasználása" révén válik a mozgalom — legalábbis részben - néprajzi témává. A parasztság ősforrásként, az igazi magyarság őrzőjeként való értelmezése a népi írók mozgalmának hatására utal. Az öltözködési mozgalmak hagyományos célkitűzése a hazai kézműipar fejlesztése, a hazai termék védelme. Ez a törekvés a korszak magyar társadalmában magasabb szinten, a Kert-Magyarország eszmekörében is megfogalmazódott. A magyaros ruhamozgalom a falusi háziipar kiépülésében látta a parasztság felemelkedéséhez vezető sajátosan magyar utat. Városi használatra és exportra egyaránt nagy mennyiségben rendelt népművészeti termékeket. A tömeges előállítás, amely sokszor nem is az adott tájegység népi hagyományain alapult, természetesen korántsem az eredetiség megőrzésének irányába hatott. 174