Folia historica 24
I. Tanulmányok - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Magyaros ruhamozgalom az 1930-as években
Népművészet és nemzeti stílus a magyar iparművészetben Az utóbbi évek néprajzi, művészettörténeti érdeklődésének kétségkívül egyik legjelentősebb területe a „nemzeti műveltség", „nemzeti művészet" fogalomköre, változó jelentéstartalmának vizsgálata. Kutatói minduntalan szembetalálják magukat a nemzeti kultúrába illesztett néphagyomány kérdéskörével, kölcsönhatásával, összefonódásával. 7 7 Jelentős tanulmányok születtek a nemzeti építészet, nemzeti iparművészet témakörében. Ezek a munkák általános érvényű megállapításaikkal, és az egyes részterületek elemzésével egyaránt segítségünkre vannak a témánkban való eligazodásban, a magyar divattervezés története azonban mindezidcig nem kapott kellő figyelmet. Ez nagyban megnehezíti, hogy a magyaros divattervezés jelentőségét, arányait felmérjük. A 19. században fellendülő gyáripari termelés a század második felére Európa-szerte a kézművestechnikával készült, egyedi termékek felértékelődését hozta magával, s így közvetve elősegítette a „művészi ipar" létrejöttét. Az ekkor formálódó magyar iparművészet az esztétikai követelmények mellett a nemzeti jelleg kifejezését is fontos feladatának érezte. Ennek legkézenfekvőbb lehetőségét számukra a történelmi múlt felidézése jelentette, mely a tárgyakon főként ornamentika, felületi díszítés formájában jelent meg. A történeti stílusok nemzetfelettisége miatt az őket utánzó historizáló iparművészet sem kizárólag vagy egyedül magyaros jellegű, hanem az európai korstílusoknak nemzeties változata és keveréke. Talán éppen emiatt érzett elégedetlenségében már ekkor elkezdte néhány művész és teoretikus a magyar jelleg lényegibb megragadásának lehetőségeit kutatni. Figyelmük a népi tárgykultúra felé fordult: a nemzeti kultúrába emelt népköltészet analógiájára ihletet kerestek a népművészetben. A paraszti díszítőművészetben részint az egyedi, szép tárgyat létrehozó kézműveskultúrát fedezték fel, másrészt azt a hagyományt, melyet „ősinek", és „eredetinek" éreztek. 1878-ban jelent meg Pulszky Károly korszakos jelentőségű munkája, a Magyar háziipar díszítményei, 7 8 amelyben a népművészet díszítőelemeit a szerző iparművészeti felhasználásra ajánlja. 1885-ben a Művészi Ipar című folyóirat a „magyar stíl" kialakítására létrehozott tanácskozásról tudósít. 7 9 A mozgalom lelkes szószólója, Huszka József a népművészet motívumkincsének honfoglalás előtti eredetét, sőt egyenesen ázsiai jellegét vélte felfedezni. „Teremtsünk igazán magyar müipart'" című 1890-ben megjelent munkájában az iparművészet „ősi", népi motívumok általi megnemesítését szorgalmazta. 8 0 Ennek a szellemnek és mozgalomnak a legkorábbi megjelenései a magyar művészet történetében Lechner Ödön munkái, aki az 1880-as évektől a keleti eredetű „ősi magyar" jelleg építészeti megjelenítésének lehetőségeivel kísérletezett. A tervező művészek és az elméleti szakemberek erőfeszítései nem maradtak eredménytelenek. A millenniumi kiállításon még uralkodó historizmust Párizsban már háttérbe szorították az új szellemben készült művek: a szecessziós ízlésvilággal együtt a magyar motívum- és témakört feldolgozó munkák is betörtek az iparművészeti tervezésbe. A párizsi világkiállításra készülő magyar iparművészet egyik legfontosabb elméleti kérdése továbbra is a magyarosság mibenléte, amely ekkor már így is felmerült: hogyan lehet modem nemzeti stílust létrehozni, illetve lehet-e az ornamentika nélkül is félreismerhetetlenül nemzeti stílusban dolgozni. 77 A népi kultúra képének alakulása. „A népi kultúra a nemzettudatban." kutatási program. Vezeti: I Iofer Tamás. MTA Néprajzi Kutatócsoport. 78 Pulszky Károly: A magyar háziipar díszítményei. Bp., 1878. 79 Uő: Iparművészet és stíl. Előadás a fővárosi iparoskörben. Művészi Ipar 1. (1885-1886) 195. 80 Huszka József: Teremtsünk igazán magyar müipart! Sepsiszentgyörgy, 1890. 149
