Folia historica 24

I. Tanulmányok - Tompos Lilla: A IV. Károly koronázása alkalmából készült díszmagyarok története és formai sajátosságai

megerősítette. Utazók, érdeklődők, művészek, tudósok és kutatók indultak a Közel- és Közép Keletre. A teljesség igénye nélkül említhetjük Besse Jánost, Jerney Jánost, Körösi Csorna Sándort, a későbbiek közül Vámbéri Ármint, vagy éppen a nagy apparátussal utazó Zichy Jenő grófot is. A gróffal utazó nyelvész, Bálint Gábor a kabarokban meg is találta a magyar ,, maradékot", véleménye szerint ez a törzs „ mely a magyar emlékeket leginkább megőrzé ".

4 Többen a magyar művészet formai gyökereit vélték megtalálni a közel- és távol-keleti mintakincsben, közülük Zsolnay Miklóst említhetjük, aki a török csempéknek egész gyűjteményét vásárolta meg, hozta haza, és építette be a rajtuk lévő motívumokat kerámiái díszítésébe.

s Ezek a híradások és kiállítások minden bizonnyal befolyásolták a férfi díszöltözet készítőit és megrendelőit is, akik szívesen választottak keleti mintázatú selymeket és kiegészítőket a díszruhák anyagául, feltűnő gazdagsággal hangsúlyozták a keleti pompát ruhadarabjaikon. Az is elképzelhető, hogy az expedíciók eredményei járultak hozzá ahhoz, hogy a közép-ázsiai ruhadarabok mint díszmagyarok jelentek meg az ünnepeken, elnyerve a résztvevők és a közönség tetszését. A magyar népművészet volt az öltözetek megkomponálásának másik fontos forrása. A 19. században a városi szabók szűrt is szabtak, hiszen esetenként még a városi polgár is szűrt kanyarított a vállára. A szűrök szabásmódja, a hátat beborító nagy, négyszögletes gallér, a bekecsek, mellesek szücsvirágainak vonalvezetése és a paszomány átalvető az 1860-as években fel-felbukkan a nők mentéjében is, a férfiakéban pedig annyira rögződött ez a szabás- és díszítésmód, hogy még a huszadik században is gyakorolták. A korszak nyugat-európai divatjában is ismertjelenség, hogy neves történelmi személyiségek ihlették az egyes ruhadarabokat: a nagy csipkegallér Medici Máriáról, a Stuart gallér a szomorú sorsú Stuart Máriáról, a Schiller gallér a német költőről, az összehúzott Pompadour tarsoly pedig XV. Lajos kegyencnőjéről kapta az elnevezését. A magyar díszöltözetek mesterei a 19. század húszas éveitől kezdve nem csak a formákat merítették a korábbi századok példáiból, de a kiötlött ruhadarabok nevét is gyakran a nemzeti múlt jelentős személyiségeitől kölcsönözték. A legismertebb és jól dokumentálható a hunok fejedelméről elnevezett atilla, a század közepétől kezdve ismerjük az atilla rövidebb változatát az áipádkát, a kettős ujjú kazincit, a magas, állógalléros zrínyit, a prémszegélyü rövid mentét a Csokonait, a téli hosszú mentét a budát, a reformkor politikusáról Deák Ferencről elnevezett bő felöltőt a deákot és a deákszűrt is. A férfi díszöltözethez hozzátartozik - ahogyan a 16-18. században is - a felsőkabát, azaz a mente, az alatta viselt dolmány, a különleges szabású „magyar nadrág" és a vele egyező színű alsó nadrág,

6 a süveg tollforgóval, a nyakkendő, a csizma, sok esetben a zsinóröv és a kardcsatiékok is. Ötvösmívű övvel, mentekötővel, ékköves-zománcos csatokkal és gombokkal a korábbi századokban is díszítette ruháit a tulajdonos, majd az 1860-as évektől kezdve az öltözethez illő, készletbe komponált ékszerkészletet is megvásárolhatta. Teljessé akkor vált az öltözet, ha a hozzávaló „kis" vagy „nagy" ékszerkészlet is megvolt. Ennek részei a mentekötő, az öv, a süveg forgója, a mentére való nagyobb, a dolmányba illeszthető kisebb gom4 Szádeczky-Kardoss Lajos útinaplója Zichy-expedíció Kaukázus. Közép-Ázsia 1895. Bp.. 2000. 270. 5 Egy ismeretlen orientalista. Zsolnay Miklós kerámiagyűjteménye. Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Szerk.: Gerelyes Ibolya. Bp., 1998. 6 Ezek a selyem- vagy pamutszövetből készült alsó nadrágok az elasztikus hurkolt darabokhoz készültek, a bélelést pótolták. 12