Folia historica 24
I. Tanulmányok - Závodi Szilvia: A katonatiszti házasságkötések szabályozása a 20. század első felében
kevés, mint ahogy ezt mutatja egy 193l-es tiszti parancs. 6 5 Eszerint ismételten előfordult az, hogy az ara szeplőtlen hírnevét a tisztikar kijelölt tagjai „légből kapott kósza hírek alakjában tudomásukra jutó adatok alapján" ítélték meg és ezek alapján tettek lépéseket a házasság megakadályozására. Az is megtörtént, hogy a szeplőtlen hímévvel nem rendelkező vagy állásszerütlen származású tiszti ara érdekében jóhiszeműségtől vezéreltetve a kijelölt tisztek a valósággal ellentétes véleményezést adtak. A katonai becsület szempontjából azonban egyik sem volt elfogadható, hiszen „ a tiszt mint szeplőtlen lovag a női eszmény védelmére és nem az érzékenységében a legmagasabb fokon álló női becsület lealacsonyítására hivatott, de mint az állásbecsület letéteményese, a női becsülettel egyen érzékenységű közös állásbecsület követelményei ellen sem véthet, s nem működhet megtorlatlanul közre az állástekintély lejáratásában." 6 6 A kérdőívek bekérése után az erre jogosult parancsnok összehívta a tiszti gyűlést 6 7 és felkérte, hogy tegyen észrevételt a tervezett házassággal kapcsolatban. A tisztikar csak véleményezte a kérdést és a gyűlésen elhangzott megjegyzéseket és hozzászólásokat jegyzőkönyvben rögzítették, amelyet csatolni kellett a házassági engedélykéréshez. Ezek után lehetett az illetékeshez elküldeni a kérvényt csatolva minden olyan iratot, amelyet a Nősülési szabályzat megkövetel. Ha a házasulandók kegyelmi kérvényt nyújtottak be, például a házassági óvadék elengedése vagy mérséklése tárgyában, akkor addig, amíg erre a kérvényre válasz nem érkezett, az engedélykérést nem nyújthatták be. Egy esküvő 1940-ben 2003-ban került a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményébe Hódsági Béla iratanyaga. 6 8 О és felesége, Janáky Mária, 1940. november 16-án kötött házasságot. A gyűjteményben található dokumentumok alapján pontosan nyomon követhető az engedélyezés folyamata. Az iratok tanúsága szerint az ifjú pár az esküvővel összefüggő adminisztratív ügyeket 1940 tavaszán kezdte intézni. 1940. április 24-én kelt a leendő após, Janáky Gyula levele 6 9 Hódmezővásárhely városi önkormányzatának illetékes ügyosztályához, amelyben saját maga és felesége részére egy olyan hatósági bizonyítvány kiállítását kérte, amely igazolta, hogy feleségével együtt „Hódmezővásárhelyen 45-50 év óta tiszteletreméltó polgári életet" éltek és gyermekeiket „neves, diplomás emberekké" nevelték. Janáky kérelmében röviden felvázolta önmaga és felesége életútját, kitérve arra, hogy mit csinált az első világháború alatt. Az apa egyébként az Első Magyar Általános Biztosító Társaság tisztviselője volt, az anya pedig óvónő. Az iratból az is kiderült, hogy a házaspárnak négy gyermeke volt, három fia, az orvos Gyula, a mérnök István és a gyógyszerész Dezső, valamint a kérdéses menyasszony, Mária, aki a levél írásakor végzős hallgatója volt a budapesti óvónőképző intézetnek. Az igazolást minden bizonnyal megkapták, amit felhasználhattak a nősülési szabályzatban előírt szeplőtlen hírnév és megfelelő származás igazolására. A szükséges házassági óvadéktőkét az ara családja a tulajdonukban lévő hódmezővásárhelyi ház terhére óhajtották biztosítani. Janáky Mária a szabályzat előírásainak megfelelően már április végén a házingatlan bírói becslését kérte, a becslésről szóló járásbírósági végzés 65 63.305/eln. Hfp. Fbü. - 1931. Tiszti parancs a házassági ügyekben adott helyt nem álló nyilatkozatok tárgyában. Leltári szám: HTM 2006.2.1/Nyt. (továbbiakban Tiszti parancs) 66 Tiszti parancs 2. 67 522/eln. 13 - 1942. számú körrendelet és az A-46. jelzetű Becsületügyi Szabályzat 23-25. §.-a alapján. 68 Az iratanyag feldolgozása folyamatban van. 69 Janáky Gyula levele Hódmezővásárhely thj. város tekintetes VIII. ügyosztályának, 1940. április 24. 124
