Folia historica 23/2

Peterdi Vera: Egy polgárcsalád élete és otthona a Belvárosban és az arisztokrata negyedben a két háború között

Intézetbe adta,

2

3 valójában apácazárdába, internátusi elhelyezéssel. ,,Egészen másképp alakult volna minden, ha a nagymama életben marad. A lányok az Angol kisasszonyokhoz jártak volna, érettségiztek volna. A nagyapukám ellenben azt mondta: <azoknak a lányoknak, akiknek meghalt az édesanyjuk, szigorú nevelésben kell részesülniük, hogy felkészülhessenek az önálló életre. > Ezért a legszigorúbb iskolát kereste ki nekik. Azért jártak két évet, hogy mindketten együtt járhassanak. Bentlakók voltak. " A lányok a két kereskedelmi osztály elvégzése után - ahol franciául és németül is megtanultak - hazatértek a szülői házba.

2

4 G.I. húga korai halála után édesapjával és a csonka családhoz csatlakozó, végig velük maradó távolabbi ro konukkal, Ilus nénivel

2

5 élt Nagykátán 1919-ig. Bár később remekül megállta a helyét feleségként és anyaként, kortársaitól eltérően nem sietett a férjhez menéssel. Hosszúra nyúlt leánysága és a később is Nagykátán töltött nyarak révén egész életében megmaradt vidékies lelkületű személyiségnek, megőrizve kiegyensúlyozott egyéniségét. Gemperle Károlynak a zűrzavaros, társadalmi pozíciójukat, egész sorsukat veszélyeztető Tanácsköztársaság alatt átmenetileg Pesten szereztek állást barátai. Lányát parasztasszonynak öltöztetve menekítették utána Nagykátáról. így történhetett, hogy G.I. és H.Z. Budapesten, ismerősöknél, megismerkedhetett egymással. Még abban az évben házasságot is kötöttek, meglehetősen abszurd körülmények között.

2

6 A kéziratnak az eseményre vonatkozó leírása nemcsak a Mátyás-templomban tartott esküvő fényes mivoltát, de hagyományos nemesi-dzsentri jellegét is érzékelteti.

2

7 A házaspár közös életét társadalmi helyzetének elvárásaitól eltérően albérletben kezdte,

28 s már megszülettek gyermekeik: 1921-ben Zoltán, a trónörökös, 1923-ban Éva Piroska Ilona (1. sz. melléklet), amikor saját, önálló lakásba költöztek. Leányuk szerint igen harmonikus volt a házasságuk, amelynek csak a férj halála vetett véget. Ezután G.I., 1982-ben bekövetkezett haláláig, Éva lányával élt. Az anyai nagyapa, Gemperle

2

9 Károly (G.K.) (1865-1950) az Újhartyán határában fekvő Vatyapusztán született az alsó-dabasi járásban, ötgyermekes,

3

0 hívő katolikus családban. G. K. apja, Gemperle Antal (1822-1906) vatyai földbirtokos, anyja Antal Katalin (1832- 1913) volt, aki 1862-ben özvegyasszonyként ment G.A.-hoz. Ok egész életüket Újhartyán külterületein élték le. Károly fiukat azonban Budapesten taníttatták, aki a Horánszky utcai főreál iskolában érettségizett. Egy éves budapesti önkéntes katonai szolgálat és rövid jegyzőgyakomoki-ímoki előzmények után az 1880-as évek végén került Nagykátára segédjegyzőnek, majd 1893-tól jegyzője volt a községnek. Itt nősült meg már mint főjegyző 1894-ben, s itt is élt haláláig. Felesége, Végh Emília (V.E.) (1865, Tápiószele-1905, Budapest) korai halála után nem házasodott újra, özvegyen élt. G.K., aki mint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Községi és Közjegyzői Egyesületének elnöke, a megyei közigazgatásban is fontos pozíciót töltött be a helyi társadalomban játszott kiemelkedő szerepe mellett. Korabeli forrásból tudjuk, hogy főjegyzősége idején az elmaradt település sokat fejlődött, ami nagy mértékben köszönhető személyének. Az ő hivatali működése idején jött létre a szociális és társadalmi intézmények sora - kül-és belterületi iskolák, gazdakör, önkéntes tűzoltó- cs dalos egyesület —, és akkor épültek ki az infrastruktúra korabeli létesítményei is: villany-bevezetés, ártézi kutak, járdák, fásítás.

3

1 Átépíttette a községházát, s felépíttette Medgyessy Gyula plébánossal együtt a Salvator-apácák zárdáját. О építtette Giergl Kálmán (1863-1954) barátjával, a Klotild-paloták tervezőjével, a jegyzői lakást, amire a család mindvégig igen büszke volt. Hintón járó úriember és példamutató polgár volt. Magánemberként puritán, korrekt, akkurátus, szerény, társadalmi értelemben viszont agilis, modern gondolkodású ember volt. A progresszív szellemet G.K. képviselte a családban, csakúgy, mint a szilárd identitástudatot. Biztosítani tudta az urbánus értelmiségiközéposztálybeli életet élő lányáék számára is a társadalmi hovatartozást megerősítő hátteret, 120