Folia historica 23/2

Balajthy Katalin: Egy magyar értelmiségi román földön

27,-szeptember 8. In DOMOKOS Pál Péter 1979. 1352. p.). A csángóknak az énekléssel kapcsolatos tartózkodó magatartását más utazók is tapasztalják, s ugyanazt a következtetést vonják le belőle, amit Petrás, nevezetesen, hogy nincsenek dalaik. Gegő Elek 1836-os megfigyelése szerint a csángók dalban szegényebbek a székelyeknél (GEGŐ Elek 1838. 81. p.). 1880-ban Munkácsi Bernát és Kunos Ignác sem hall csángó népdalokat: „Munkácsiék ... beszélték, hogy keresték, kutatták a dalokat, de — hiába." A századfordulón Rubinyi Mózes is hasonló megállapításra jut: „Csak egy hiányzik náluk ... mért nincsen költészetük, vagy miért olyan önállótlan az, a micske van" (RUBINYI Mózes 1900. 104. p.). Ám nyilvánvaló, hogy ezekben az esetekben hiányzik a kellő bizalmas légkör: Gegő és Munkácsiék is rövid időt, olykor csak pár órát töltenek egy-egy helyen, Rubinyi pedig valami enyhe lenézéssel tekint a csángókra, így ők aligha kerülhetnek bizalmasabb kapcsolatba adatközlőikkel. Részben az említett tilalommal lehet összefüggésben, egyszersmind ennek máig ható következményeit mutatja egy népdalgyüjtő 1930-ban tett megfigyelése, miszerint a csángókat nehéz megénekeltetni, mert számukra az ének nem valami magától jövő, természetes dolog (VERESS Sándor 1989. 309. p.). 46 Petrásnak egy-egy kéziratban maradt történeti és nyelvészeti tárgyú munkájával együtt, amelyekről Döbrenteinek írt leveleiből tudunk, ez a mű is ott lehetett abban az „írói hagyaték"-ban, amelyet Rubinyi Mózes 1900 nyarán Klézsén megtalált. Lásd erről: RUBINYI Mózes 1900. 104. p. A Budapestre került hagyatékból a népdalok később részben megjelentek a Magyar Nyelvőrben, a többi pedig - köztük talán ez a mű is - megsemmisült a második világháborúban. A Petrás-hagyaték itthoni sorsáról lásd: DOMOKOS Pál Péter-RAJECZKY Benjamin 1956. 8. p. 47 IMETS Fülöp Jákó 1870. 61. p. 48 Több mint hatvan évvel Petrás 1837 őszi utazását követően ez lesz az egyetlen monda, amelyet a folklórgyűjtőként egyébként balsikerü Rubinyi Mózes Moldvában hall (RUBINYI Mózes 1906. 27. p.). Ez mindenesetre azt bizonyítja, hogy igen elterjedt lehetett, s így 1837-ben az akkor még kezdő gyűjtő Petrás is bízvást találkozhatott vele. 49 Jerney János 1844-45-ben „egyedül őt" tartja „olyannak, kitől - mint írja - a' moldvai magyar dolgok fölött hasznos világositásokat nyerhetnék" (Jerney János a Magyar Tudós Társaságnak. Bákó, 1845. január 30. MTAK Kt RAL 245/1845.). Szőllősy Nagy Ferenc 1848 nyári moldvai útján úgy értesül Szakácsi Piacid (1819-1873) gorzafalvi paptól, hogy a csángók helyzetét Petrásnál „jobban senki nem ismeri" ([Szőllősy] N[agy] Ferenc Szemere Bertalanhoz. Ojtoz, 1848. július 6. MOL 1848 ML BM ein. 1848:610.). 50 N.-z- [PETRÁS Ince] 1979. 1317. p. 51 JERNEY János 1845. 52 Jemey János Schedel Ferencnek. Bákó, 1844. október 17. MTAK Kt M. írod. Levelezés 4-r. 72. 53 Pap 1824-ben püspöke kíséretében Erdélyben jár, s ekkor beszél Gegő Eleknek az általa nyitott forrófalvi iskoláról és további iskolaalapítási elgondolásairól. Szavait Gegő később a csángók Magyarországra telepítésének gondolata ellen érvelve ismerteti a hazai sajtóban. Lásd: GEGO Elek 1845. 93-94. p. 54 A moldvai osztrák-magyar diplomáciai testület, amelyben ekkor csak kivételképpen vannak magyarok, általában ellenséges, vagy legalábbis közömbös a helyi magyar ügyekkel szemben. 55 JABLONCZI [Ignác] 1848. 814. p. 56 N.-z - [PETRAS Ince] 1979. 1316. p. Valószínűnek tartom, hogy döntésében, amellyel kétszer is éppen Helmeczy Mihálynak küldi cl az írásait, a közlés reménye mellett 76