Folia historica 23/2

Balahó Zoltán-Gál Vilmos: A pozsonyi hídfő története

nagy valószínűség szerint - a Duna-híd pozsonyi oldalát őrző cseh legionáriusok pánikba esve tüzet nyitottak rá, mert magyar repülőgépnek nézték. A találatot kapott repülőgép a várostól északra lezuhant és Stefánik szörnyethalt. 4 A külföldi cseh szervezeteket tömörítő Külföldi Cseh Komité jogutódát eredetileg Cseh Nemzeti Tanácsnak hívták (Conseil National des Pays Tcheques), mivel Masarykék taktikai okokból kezdetben nem használták a csehszlovák megnevezést. 5 GYÖNYÖR, József: Határok születtek. A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye. Bratislava, 1992. 9. о. 6 BENES, Eduard: Zúzzátok szét Ausztria-Magyarországot. A cseh-szlovákok áldozatának történelmi bemutatása. Szeged, 1992. Az eredeti forrás: Edvard BENES: Détruisez l'Autrichc- Hongrie. La martyre des tchcco-slovaques a travel's l'histoire. Paris, 1916. 7 Uo. 45. o. 8 ROMS1CS, Ignác: Helyünk és sorsunk a Duna-medencében. Budapest, 1996. 17—18. o. 9 Uo. 24-25. o. 10 A köztársaságot deklaráló - még 1918. július 13-án megalakított - 40 tagú Csehszlovák Nemzeti Bizottság, 1918. november 14-ig, az Ideiglenes Nemzetgyűlés, vagyis az első kormány megalakulásáig látta cl törvényhozói és végrehajtói feladatát. Ekkor szűnt meg a Csehszlovák Nemzeti Bizottság által még november 4-én kinevezett négy tagú, ún. ideiglenes szlovák kormány jogköre is. Vezetőjüket Dr. Vavro Srobár rózsahegyi orvost, azonban Prága Szlovákia igazgatásával megbízott miniszterré nevezte ki, aki az általa irányított Szlovákiai Teljhatalmú Minisztériumot (1927-ben szűnt meg) 1919. február 4én Zsolnáról Pozsonyba költöztette, amire a város polgárai február 12-én tömegtüntetéssel válaszoltak. A tüntetők ellen bevetett cseh karhatalom fellépésének eredményeként heten meghaltak, huszonhármán megsebesültek. Lásd: POPÉLY, Gyula: Ellenzékben. A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köztársaságban (1918-1925) Pozsony, 1995. 34-35. o. 11 A szlovákok 1918. október 30-i mártoni deklarációjában ugyan megtörtént a szlovákok önrendelkezési jogának ünnepélyes kinyilatkoztatása, de nem tartalmazott olyan kijelentést, miszerint a szlovákság elszakad a magyaroktól, igaz a cseh tartományokkal való egyesülésről sem nyilatkozott. A deklaráció 1. pontja ugyanis nem önálló szlovák nemzetről, hanem a csehszlovák nemzet egyik ágáról beszélt. Eredetileg a 4. pontban jelezni szerették volna a szlovákság részvételi szándékát a békekonferencián, de ezt Milan HodZa javaslatára elvetették. Lásd: GYÖNYÖR, József: Határok születtek. A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye. Pozsony, 1992. 93-108. o. 12 Az önkéntesek zöme a Sokol (Sólyom) nevű nacionalista paramilitáris tomászszervezet, valamint egyéb munkás- és katolikus tomászszervezet (pl. Orel-Sas) tagjai közül került ki. 13 A Belgrádban 1918. november 13-án aláírt egyezmény a Páduában 1918. november 3-án megkötött fegyverszünetnek Magyarországra való alkalmazását szabályozta. A szerződés értelmében az antant által kijelölt demarkációs vonal a Nagy-Szamos felső folyásától Marosvásárhelyig, majd a Maros mentén Szegedig, innen a Szabadka-Baja-Pécs-Barcs vonalig húzódott. Ezt a vonalat a román és szerb haderő napokon belül meg is szállta. Északon azonban a fegyverszüneti szerződés nem jelölt meg kiürítendő területet, ezért Károlyi értelmezése szerint a csehek felvidéki benyomulása jogtalan és törvénytelen volt. 14 Milan I IODZ^i (1878-1944): a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke (1906-tól) és képviselője a magyar országgyűlésben. 1918 őszétől a csehszlovák kormány budapesti megbízottja, de a prágai vezetés nemtetszését kiváltó Bartha-HodZa-féle demarkációs vonal megkötése után kormánya visszarendelte. Ezt követően 1938-ig a Csehszlovák Nemzet185