Folia historica 23/2
Peterdi Vera: Egy polgárcsalád élete és otthona a Belvárosban és az arisztokrata negyedben a két háború között
de az obligát heverőt nem az ágyak végében helyezték el, mint egyéb polgári körökben, hanem egy kisasztallal és székekkel nappali pihenősarkot hoztak létre belőlük. A textilek egységesen sárga színvilágúak voltak. Tüllfüggöny kínai selyem drapériával, függönyszárnyakkal; földig érő fodros, sárga rumburgi vászon ágyterítő fekete áttetsző „bemberg"-gel fedve; sárga, csipkebetétes díszpárna. Sárga csipkebetétes vászonterítő volt az éjjeli szekrények üveglapja alatt is. Az ágyneműt szezonálisan váltották: télen selyemvászonba bújtatott dunnát, nyáron hímzett rumburgi vászon huzatú selyempaplant használtak. Az ágyban a lábaknál teveszőr volt. Az ovális talapzaton álló olvasólámpa (éjjeliszekrény) ernyője szintén sárga selyem, mint ahogy az iparmüvész-tervezte csillár kínai selyem ernyője is. Ezekhez alkalmazkodott az öltözőasztal halványsárga ólomkristály toalett-készlete. Természetesen a mintás fal, a heverőt borító karakül szőnyeg és a kályha csempéje is ugyanilyen színű volt. Az ágyelő jegesmedve-bőrökön kívül az ágyvégeknél iráni, a többi felületen kazah és dagesztáni szőnyegek borították a padlót. 8 7 A kettős ágy fölé ovális keretben elhelyezett, jó minőségű, Murillo Szűz Máriája nyomat került, mely minden társadalmi szinten elfogadott tartozéka volt a hálószobáknak. 8 8 A vallásos szellemiséget tovább hangsúlyozta a míves ezüst feszület. Itt kapott helyet egy lakkfestésű ébenfa tányér a velencei dogc-palota képével, és két kis souvenir-képecske is. Az egyik egy festmény egy olasz lagúnáról, ez a tányérral együtt a szülők úti emléke, a másik egy személyes vonatkozású családi emlékkép Horvátországból, az Adria legrégebbi fürdőhelyéről, Cirkvenicáról, ahol Gemperle Katót gyógyíttatta az édesapja. Vallásos létük tanúbizonysága az éjjeliszekrényeken tartott Szentírás és imakönyv is. Télen az ablakközökben minden szobában lószőr párnák, az ablakok alatt földig érő, hímzett gyapjútakarók voltak. Adatközlőnk szerint különösen szép, értékes darabok. A szobákat szmima szőnyegekkel kötötték össze. A többi (mellék-) helyiség A lakásban két személyzeti szoba volt, amely csak a középosztály felső rétegeire volt jellemző. A kisebbik szobában rang szerint a szobalány lakott, a nagyobbikban a német nevelőnő. A család szociális érzékenységét mutatja a helyiségek gondos berendezése. A festett fehér puhafa garnitúrákat akkoriban személyzeti szobák berendezéséhez már több helyen árulták. 8 9 Kétfunkciós beosztású szekrény, ágy, éjjeli- és fiókos szekrény, asztal és két szék alkottak együttest, amit fehér zománcos mosdó-állvány (mosdótálakkal és vizeskancsóval) tett teljessé. A személyzet itt sem használhatta a fürdőszobát a kor általános gyakorlatának megfelelően. A falon tükör, az ágy fölött itt is feszület és szentképek voltak. 9 0 Az éjjeliszekrényen kis lámpa állt. Fő világításként zománccmyős függőlámpát alkalmaztak. Magas, ezüstözött vaskályhával lehetett fűteni. Hímzett asztalterítő, fehér grenadin függöny és torontáli szőnyeg tette lakályossá a két, teljesen egyformán berendezett helyiséget. Mindez megfelelt a színvonalasan egyszerű kategóriájának. A konyha (6. rajz) is fehérre festett puhafa bútorral volt berendezve. A régi, nagyméretű polgári konyhák sokszekrényes együttesétől eltérően itt már egyetlen sokfunkciós, festett, zárt felépítményes, felül üvegezett konyhaszekrény - a családi szóhasználatban pohárszékjelentette a helyiség fő bútordarabját, amelyben szabott helye volt minden edénynek. A pohárszékben tartották a hétköznapi teríték-darabokat: a cseh gyártmányú schlaggenwaldi reggeliző- és az étkészletet, a szalvétagyűrűket, kenyérkosarat és az úgynevezett asztali patikát (ecet-, olajtartó készlet). A két háború között ugyan nem ez volt a legkorszerűbb kony134
