Folia historica 23/1

I. Tanulmányok - Orgona Angelika: Domborműves óntányérok a Magyar Nemzeti Múzeumban

(az óramutató járásával ellentétes irányban haladva): Éva teremtése. Koronás, hosszú ruhás Isten az alvó Ádám oldalbordájából teremti Évát. Körülöttük cserjék, fák, madarak, felettük nap, hold és felhők. Isten inti Ádámot és Évát a Tudás Fájának gyümölcsétől. A jelenet közepén a Tudás Fája látható. Tőle jobbra áll Isten az előbb említett ruházatban, jobb kezével a fára mutat. A fától balra Ádám és Éva állnak meztelenül. Köröttük paradicsomi állatok. Harmadik a Bűnbeesés jelenete. A középen álló Tudás Fájára kígyó csavarodik föl, a fa mögött egy páva (az örökkévalóság szimbóluma). A fától jobbra Éva kezében a gyümölccsel, balra Ádám látható. Köröttük állatok. Az utolsó jelenet a Kiűzetés a Paradicsomból. Angyal, lángpallossal a kezében űzi az első emberpárt, akiknek derekára most már levélből font koszorú van kötve. Az angyal mögött sárkány alakja látható. A jelenetek közötti teret olaszkorsós díszítés tölti ki. A tányér szegélye tojássoros, belül pontsoros. A másik tányért 1877-ben vásárolta a múzeum Szalay Ágoston műgyűjteményéből- (2. ábra). Ez a darab nagyon rossz állapotú. Csak a felső kétharmada maradt meg, a domborművek kopottak. Az edény széle (a körbefutó tojásdísz) is leszakadt, ezt utólagosan - és elég durván - körben ráerősítették. Átmérője, hozzászámítva a hiányzó peremet is, kb. 17,6 cm, súlya 162,72 g. Összevetve az előzővel megállapíthatjuk, hogy méretük, ábrázolásuk teljesen megegyezik, tehát ugyanabból a formából öntötték mindkettőt. A másik két tányér szintén Szalay Ágoston gyűjteményéből származik. Az első darab rongálódott, néhol hiányos (3. ábra). Átmérője 20,2 cm, súlya 243,58 g. A tányér közepén, levéldíszes keretben a Feltámadás jelenete látható: a kép központi alakja a szarkofágon álló Jézus, jobb kezében zászlót tart, körötte felhőgomolyok. Jobb és bal oldalán római katonák menekülnek. A tányér külső pereme rovátkolt, belül levéldíszes. Körben levéldíszes keretelésű, ovális medalionokban a 12 apostol látható a következő sorrendben: (kezdve Jézus feje fölött, az óramutató járásával megegyező irányban) Péter, kezében kulccsal; András a (róla elnevezett) kereszttel; az idősebb Jakab vándorbottal; János kehellyel; Fülöp kereszttel; Bertalan a késsel; Júdás Tádé a dárdával; Tamás, ugyancsak dárdával; az ifjabb Jakab doronggal; Simon fűrésszel; Máté alabárddal, s az utolsó mezőben Júdás helyett Mátyás áll, bárddal. Az alakok jobb oldalán antikva betűkkel, latinul olvasható az apostol neve. A másik, ugyanabból a formából öntött tányér szinte teljesen ép, bár öntése valamivel elmosódottabb, s utólag kontár kézzel a tányér medrébe egy körbefutó árkot kalapáltak. Átmérője 20,2 cm, súlya 249,78 g (4. ábra). Az ötödik, virágdíszes tányért 1904-ben vásárolta a múzeum a halábori (Bereg megye) református egyháztól (5. ábra). Átmérője 19 cm, súlya 179,89 g. Közepe díszítetlen, körben gazdag barokk virág- cs indadísz: gránátalmák, rózsák, tulipánok, margaréták fonják be a peremet. Mivel több helyen hiányos, töredezett, hátoldalán kis rézkapcsokkal erősítették meg. A restaurátor az egyik rézkapocsra szabad szemmel alig láthatóan a következő kurzív betűs feliratot véste: Restaurant (!) Dr Gasparetz 12/X11. 1913. A többi kapcson is szerepel az 1913as évszám. A mesterek IIa megvizsgáljuk a tányérok mesterjegyeit, kiderül, hogy mind az ötöt Nürnbergben készítették. A nürnbergi jegy két részre osztott pajzs, bal oldalon a város címerállatának, a sasnak félalakjával, jobb oldalán pedig, harántosztott mezőben az illető mester monogramja. Kik voltak a tányérok készítői? Az első Noé-tányéron, a perem első jelenetében, Éva keze felett látható I. S. mesterjegy Hans (Johann) Spatz (II.) (1630-1670) szignója (6. ábra). A másik Noé-tányéron Éva keze felett nem találunk mesterjegyet, itt a kiűzetés jelenetében, az angyal lángpallosa előtt található a jelzés az ifjabb Paulus Öhamé (1634-1671) lehet

3 (7. 90