Folia historica 23/1

I. Tanulmányok - Tomka Gábor: Adatok a szendrői kora újkori erődítések építés- és hadtörténetéhez

sen megérniök az kikeletet, mindjárt munkához foghassanak". A palánk oly rossz, hogy a fökapiány azt jegyezte fel, hogy „csak az jó Isten tudgya, mikép fódozgatom a lukakot" ,'

2

3 A Felső vár korszerűsítése utáni állapotot tükröz az az alaprajz, melyet 1670-re keltezett Gerő László (10. kép)

12

4. A Wesselényi-bástyát ismét Szent Mihály bástyának nevezték, a korábbi alaprajzokhoz képest lényegesebb különbség azonban, hogy a déli kötőgátak és bástyák átépítése már befejeződött. A keleti várudvaron újabb házacskákat emeltek, s megváltozott a Sáros-bástyától keletre elhelyezkedő udvar beépítése is. A nyugati gyalogkapu mellett lépcsőfeljárót létesítettek, s az ágyúkamrák jelölése miatt valószínűsíthetjük, hogy a Korláth-bástya feltöltése is elkészült. A korabeli felmérések és a felső várban végzett ásatások alapján úgy tűnik, hogy az 1660-as években fejeződött be a felső vár kiépítése. A vár déli oldalát áttervezték, a déli és a délkeleti bástyát jelentősen megnagyobbították. A déli oldal korábbi palánkfalát kőfallal váltották fel. A vár keleti udvarán nyitott kutatószelvények azt tanúsították, hogy korábbi szemétgödrök és egyelőre alig értelmezhető cölöpös építmények helyén a XVII. század közepe táján épülhettek fel a legénység lakhelyeként szolgáló házacskák.

12

5 A házikók földbe mélyülő alapozás nélkül épültek; bizonyára fából készült felmenő falukat kötőanyag nélkül egymás mellé helyezett kövekre helyezték. Fűtésüket agyagba rakott kőalapra felépített, kályhacsempékkel burkolt tűzhelyekkel oldották meg. E tűzhelyek egy része feltehetően félig zárt tüzelőjü lehetett, azaz az erdélyi „cserepesekhez" hasonlóan átmenetet alkottak a kandallók és a cserépkályhák között. A részben helyben maradt, összetört kályhacsempékről megállapítható volt, hogy nagy részüket többször újra felhasználták, tehát az igénytelen barakkok kályháit több korábbi, lebontott kályha maradványából állították össze. A csempéket vastag mészréteg borította, ami a különféle elemekből összerótt fűtőalkalmatosságoknak egységesebb kinézetet biztosíthatott. Feltűnően sok kályhacsempc előlapjára domborítottak különböző mértékben stilizált kétfejű sasokat. A császári sas jelenléte, bármily / 1 10. kép: A Felső vár alaprajza, 1670 (Gerő 1955. 394 nyomán) 115