Folia historica 22

II. Közlemények - Szilárdfy Zoltán: Amorf igazgyöngy-Mária egy augsburgi házioltárkán a MNM ősállományából

A középkor végén és a barokk évszázadokban igen kedvelt szakrális műfajnak tekinthetők a kisebb-nagyobb házi-, illetve útioltárkák, mint hordozható kegytárgyak. Mindezek ősei voltak a keresztény-antik művészet vallási témájú igényesen megfaragott, rendszerint elefántcsont konzuli diptyehonjai, a bizánci ötvösművészet Velencében is készült remekei, gondolok itt III. András király házioltárára, illetve I. (Nagy) Lajos király anyjának, Erzsébetnek ezüst zománc oltárkájára, valamint a gótikus szárnyasoltárok triptyehonná alakult kicsiny változataira, melyek egyaránt a kép- és ereklyekultusz fennmaradt becses emlékei. Ezt a műfajt a privát devóció motiválta, igazi virágzását pedig a katolikus restauráció évszázadaiban, a 16-18. században érte el. Ezen évszázadokban jelentőségteljes e művek apologetikus karaktere, éppen a hitújítók szentképek és ereklyék tiszteletét ellenző propagandája miatt. A házioltárkák készítésének legjelentősebb központja Augsburg volt, ahol már a 16. században a Wallbaum névvel fémjelzett remekművű oltárkákat, átgondolt ikonográfiái program szerint szentek ereklyéivel ellátva és képeikkel, szobraikkal ékesítve látták el.

2 Hazánkban is számos szép példát találunk a rangos bajor műhelyek termékeiből: Magyar Nemzeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Főapátsági Gyűjtemények Pannonhalma, Laczkó Dezső Múzeum Veszprém, Püspöki és Káptalani Kincstár Székesfehérvár. Ez utóbbi kincstárban található Matthäus Wallbaum-féle útioltárkát a jeles történész, Pauer János püspök aranymiséjére ajándékozta József főherceg és felesége, Klotild főhercegnő. Az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár őrzi Pázmány Péter Pásztorok imádása témájú ébenfa-ezüst házioltárát. A 16. század végéről való a kalocsai érseki kápolna ébenfa keretezésű házioltára. 2. kép: Részlet, az amorf igazgyöngy Mária 80