Folia historica 22

I. Tanulmányok - Gál Vilmos: A Magyar Nemzeti Múzeum a két világháború között

A Nemzeti Múzeum 1918-1938 közötti intézménytörténetét vizsgálva azt kell látnunk, hogy a Magyarországot ért háborús, belpolitikai és gazdasági hatások több ízben hosszabb ideig megrendítették, aláásták az intézmény alapvető működési feltételeit, s с negatív hatások miatt még a jelentős erőforrásokat mozgósító Klebelsberg sem tudott végleges megoldást találni a múzeum problémáira. A két világháború közötti időszak mégis előrelépést hozott a helykérdésben, de előrelépést hozott a modern nyugati típusú gyűjteménykezelésben, szervezésben és kiállítás-technikában is, mely célokért legtöbbet Hóman Bálint, Zichy István és Varjú Elemér tettek. A legfontosabb változást azonban a múzeum szervezetében hozta e korszak, mely folyamatok 1922-1936 között, majdnem az egész tárgyalt korszakunkat végigkísérte törvényeivel, rendeleteivel, belső utasításaival. Ha a kialakult szervezeti formát összehasonlítjuk a világháborút megelőző modernizációs igényekkel, illetve az azt követő forradalmak múzeumpolitikai elképzeléseivel, számos hasonlóságot találunk a decentralizáció, gyüjteménykezelés, kiállítási módszerek kérdésében, hiszen azokat sokszor ugyanazon szakemberek dolgozták ki a kor modernizációs igényei szerint, ám a konszolidáció éveiben a trianoni sokkhatás miatt természetesen ébredő, ám vadhajtásoktól sem mentes keresztény-nemzeti ideológia a maga igényei szerint alkalmazta az újításokat a múzeumügyben is. Egyik fő célja a nemzeti múlt fokozott ápolásában éppen a Tanácsköztársaság hibás koncepciójának (túlzott egyetemességre törekvés, internacionalizmus, mely a Nemzeti Múzeum nevet is megszüntette) kijavítása volt, bár az alapkoncepció, a tisztán művelődéstörténeti múzeum kialakítása egyezett. így jutott el a Nemzeti Múzeum odáig, hogy a magyar közgyűjtemények önkormányzata végül nevének birtokosa lett, bevégezve a kor nagy kultuszminisztereinek akaratát. Hóman Bálint miniszterként elvégezte mindazt, amit főigazgatóként megálmodott. Az intézmény kereteit átszabta, a tudományos munka alapfeltételeit biztosította, a minimumként előirányzott átköltöztetéseket és átépítést, infrastrukturális modernizációt a gazdasági válság ellenére befejezte. Egyetlen nagy, régen óhajtott célt nem tudtak csupán elérni: új, modern múzeum- és könyvtárépületet emeltetni, melyekre nagy szükség lett volna, de az állam pénzügyi keretei határt szabtak e törekvéseknek. Jegyzetek 1 Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1913-1923. évi állapotáról és működéséről, MNM főig., Bp„ 1926. 1 Hóman Bálint előszava. (A továbbiakban: Jelentés 1913-1923.) 2 Szalay kezdeményezte először önálló Természetrajzi Múzeum emelését. 1906-ban memorandumot adott közre Jelentésében, a parlament 1912-ben 500.000 koronát irányzott elő az 1914-es költségvetésből с célra rendkívüli kiadásként. A háború kitörése azonban lehetetlenné tette a terv megvalósulását. Időközben elköltöztette a Növénytárat, Néprajzi tárat; a Képtárat átadta a Szépművészeti Múzeumnak; a Könyvtár Hírlaptárát átvitette egy Szentkirályi utcai bérleménybe. A helyhiányt mindez csak időlegesen enyhítette, ráadásul az elvitt anyagok állaga a rossz helységek, tárolás miatt később jelentősen romlott. Jelentés 1913-1923. 5-6. 3 I. m. 17-18. 4 FEJŐS Imre-KOREK József: A Magyar Nemzeti Múzeum története, Bp., 1971. 29. 5 Jelentés 1913-1923. 7. 6 I. m. 8. 7 I. m. 20. 71