Folia historica 22
I. Tanulmányok - Gál Vilmos: A Magyar Nemzeti Múzeum a két világháború között
Gál Vilmos A Magyar Nemzeti Múzeum a két világháború között I. Az első világháború és a forradalmak hatása 1926-ban Hóman Bálint, a Nemzeti Múzeum főigazgatója felújította az 1913-ig évi rendszerességgel közreadott ,, Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum évi állapotáról és működéséről" című kiadványt és visszamenőleg ebben gyűjtette össze az 1913-1923 között a Múzeum életére vonatkozó minden jelentős esemény történetét. A nehéz feladatot a Múzeum főkönyvtárnoka, az adminisztrációért felelős dr. Isoz Kálmán végezte el nagy körültekintéssel, részletességgel. 1 A Jelentés szerint a Nemzeti Múzeum életét már a századfordulón a zsúfoltság, a helyhiány keserítette meg. (Ekkor még a főépületben, egy helyen volt az Erem- és Régiségtár, a Széchényi Könyvtár, a Képtár, az Állat- és növénytár, a Természetrajzi tár, a Néprajzi tár.) Báró Szalay Imre akkori főigazgató (1896-1916) nagyarányú decentralizálási folyamatot indított el azáltal, hogy a helyszűkén változtatandó, egyes tárakat, illetve tárak részeit kiköltöztette, főként közeli bérleményekbe. 2 A kényszerű csoportosítás nyomán a háború után aztán felgyorsult a szakma által már amúgy is indokoltnak tartott régi osztálytagolódás megváltoztatása, további bontása, egy a modem nyugati államokban már megindult szakirányú gyüjteménybontás - decentralizáció - profiltisztító folyamata. A háború súlyos anyagi áldozatokat kívánt a nemzettől, így természetes, hogy alatta az addig kultúrára fordítandó pénzügyi keretet az állam folyamatosan csökkentette. A Nemzeti Múzeumra is vonatkozott mindez, de nemcsak az anyagi javak csökkenése okozott súlyos, a Múzeum működését veszélyeztető helyzetet (téli fütésgondok, ásatási nehézségek, nemzetközi kapcsolatok időleges „befagyása" az ellenséges országok múzeumaival, gyűjteménygyarapítás leállása), de jelentős problémát jelentett a tudományos kutatás, feldolgozás szempontjából is, mivel a tisztviselői kar tagjainak egy része hadköteles lévén frontszolgálatot teljesített, egy részük sajnos nem is tért vissza a háborúból. (19 tisztviselő teljesített szolgálatot 1914-1918 között, ketten meghaltak, hárman megsebesültek, ketten hadifogságba estek.) 3 Mindezek mellett a főépület állagát is „sikerült" jelentősen rontani egy rendelet következtében, mely szerint a réz- és bronzharangok jó részét lefoglalták háborús (ágyúöntési) célokra, ám a Nemzeti Múzeumnak sikerült megegyeznie a kormányzattal, hogy a birtokában lévő muzeális értékű harangokat megtarthatja, cserébe viszont átadta a tetőzet rézborítását. Helyette bádogot szereltek fel, mely azonban már a húszas évek elején több helyen kilyukadt, beázott, jelentős károkat okozva az épületben és a gyűjteményekben. 4 Báró Szalay Imre 1916-ban bekövetkezett halála után dr. Fejérpataky László addigi könyvtári osztályigazgató került - kormányrendelet útján, megbízott főigazgatóként - a múzeum élére. Igazgatása alatt (1923-ig, haláláig töltötte be e tisztséget) 5 súlyos kül- és belpolitikai események közepette dolgozott tovább a Nemzeti Múzeum tudományostisztviselői kara, miközben időlegesen (a Tanácsköztársaság alatt) Fejérpatakyt megfosztották tisztétől. Az ún. „Népköztársaság" időszakában mindenkit egy fizetési osztállyal magasabb kategóriába soroltak, de ez minden, amit с korszakról a Jelentés mint pozitívumot említ. (A Népköztársaság ezen rendeletét később elismerte a Horthy-kormányzat az 1922. XIX. tc.ben.) f t Mindazonáltal a Népköztársaság intézményét és a múzeumügyben tett intézkedéseit 1926-ban dr. Isoz elítélően értékelte. Említi a „hivatalosan elrendelt bizalmi rendszer" örökös 47
