Folia historica 22

III. Kiállítás és könyvismertetés - Szvitek Róbert: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére

TANULMÁNYOK SZAKÁLY FERENC EMLÉKÉRE Szerkesztette: Fodor Pál - Pálffy Géza - Tóth István György Gazdaság- és társadalomtörténeti kötetek 2. Budapest, 2002. 571. o. Szakály Ferenc az MTA Történettudományi Intézete kora újkori osztályának vezetője, az Akadémia levelező tagja, a kora újkor jeles kutatója volt. Kutatásai nyomán számos, a kora újkor kutatóit foglalkoztató kérdésre kaptunk új, vagy árnyaltabb, részletesebb válaszokat. Tudományos pályáját a Magyar Nemzeti Múzeumban kezdte. 1967. január 1-én - mint ötödéves levéltár-történelem szakos hallgató - került az Újkori Osztályra. A Stippekhagyaték és a háztartási eszközgyüjtemény kezelését látta el, és bevonták a készülő állandó történeti kiállítás munkálataiba is. A Stippek-gyüjtemény feldolgozása után 1969-ben rábízták a pecsétnyomó gyűjtemény gondozását. 1973 márciusától augusztusig az Újkori Osztály megbízott osztályvezetője. Részt vett a Folia Historica szerkesztőbizottságának munkájában, és Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Tolna és Fejér megye szakfelügyelője volt. 1975 januárjától a pecsétnyomó gyűjtemény mellett az újkori dokumentumgyűjtemény 1848-tól a legújabb korig terjedő iratanyagának kezelését is ellátta. 1977. április l-jén elhagyta a múzeumot és a Történettudományi Intézet munkatársa lett. Múzeumi munkája mellett e falak között írta meg doktori dolgozatát a parasztvármegyék 17-18. századi történetéről, és lett 1974-ben a történettudományok kandidátusa. Élete során számos kötete és tanulmánya jelent meg, munkásságának bibliográfiáját a kötet végén Pálffy Géza összeállításában olvashatjuk. 2002. október 28-án ünnepelte volna 60. születésnapját. Erre az alkalomra állították össze ezt a tanulmánykötetet, amelybe csak az általa is kutatott török korral, a 15-17. századi magyar történelemmel kapcsolatos tanulmányok kerültek. Ez alól egy tanulmány képez kivételt, amelynek témája 18. századi. Szakály Ferenc történészi munkájával olyan értékelést nyújtott az utókor számára, amely „megfelel egy modern európai nemzet és egyben Európa szakszerű követelményeinek", fejtette ki Kosáry Domokos A történész és az irányzatok című megemlékezésében. Hegyi Klára és Fodor Pál Megkésett ajándék Szakály Ferencnek című közleményükben két Isztambulban talált forrást mutatnak be. Az egyik a szegedi szandzsák 1561. évi összeírásából való, a másik a szultáni tanács 1572-ből származó határozatának regestruma, amelyből kiderül. Trombitás János milyen szolgálatot tett a törököknek, és ezért milyen kiváltságokat kapott. Mindkét török forrás Szakály Ferenc kutatási eredményeinek helyességét bizonyítja. Két Isztambulban élő renegát tolmács-diplomata életútját vázolja fel Acs Pál Bécsi és magyar renegátok mint szultáni tolmácsok: Mahmud és Murád című tanulmányában. Egyikük Mahmud terzsümán, eredeti nevén Sebold von Pibrach, bécsi zsidó kereskedő fia, a másik Murád dragomán, eredeti nevén Somlyai Balázs. A diplomácia területén túl mindketten írók és költők voltak. Ők az eddig ismert egyetlen olyan muszlimok, akik a 16. században a magyar történelem és irodalom terén valamiféle tevékenységet folytattak. Murád prózai és verses írásait keresztény olvasóközönségnek szánta. Ágoston Gábor Törzsterület és végvidék: berendezkedési stratégiák és centralizációs korlátok a 16-17. századi Oszmán Birodalomban című írásában a török birodalom terjeszkedésével együtt járó közigazgatási átszervezéseket elemzi, így a szandzsákok és beglerbégségek kialakulását és igazgatási formáit, valamint a birodalom keleti végein kialakult örökletes szandzsákokat. Összeveti a keleti szandzsákok és a magyarországi török igazgatás gyakorlatát. Összegzésében Ágoston megállapítja, hogy úgy a magyarországi, mint a keleti 389