Folia historica 22

III. Kiállítás és könyvismertetés - R. Várkonyi Ágnes: Bocskai-szabadságharc négyszázadik évfordulójára rendezett emlékkiállítás megnyitóján

Műveltségének mindeddig számba nem vett rétegére jellemző a hajdúkat letelepítő kiváltságlevelének indoklása. Aki a következőket leírta, vagy kézjegyével látta el, az ismerte Kopernikusz, sőt talán Kepler elméletét is. A Nap mindent megvilágító erejére hivatkozik. Az ég és a föld egységének gondolatában a világmindenséget egyetemes „ragyogó gépezet"nek nevezi. A győzelmet úgy fejezi ki, hogy Isten a Naphoz hasonlított Igazságot helyezte előtérbe:,, győzelmes Méltányosságot és Igazságot, mint a hajnal ragyogó fényét, mint a Nap vakító tündöklését mindenki szeme elé helyezte, és az igazakat a börtönből a szabadba, a sötétségből a világosságra és a rabságból az örök szabadságra juttatja. " Johannes Bocatius leírását jól ismerjük, diplomáciai szándékát, nemzetközi hatását kevésbé. Nem tudjuk, hogy Bocskai kijelentése elhangzott с valójában, mindenesetre Bocatius idézte és nagy európai visszhangja volt: a koronát, mint hatalmi jelvényt nem fogadja el, mert mint mondta ,, Magyarországnak van királya. " A török segítséget erődemonstrációnak szánta, s ha csak egy kicsit is beletekintünk a Portára és a megszállt magyar területek pasáihoz küldött utasításaiba, látjuk mennyi ajándékkal és milyen körmönfont módszerekkel tudta az országos érdeket érvényesíteni. Nem kis áldozatok árán a lényeget: a magyar államiságot, az önálló döntés lehetőségét. Hosszú távú politikáját jól jellemzi a bécsi béke és a közvetítésével tető alá hozott zsitvatoroki béke. Első hadisikerei után azonnal béketárgyalásokat kezdeményezett Rudolf császárral. Nevében Illésházy István tárgyalt, a császárt Mátyás főherceg képviselte. Közreműködött az Egyházi Állam és Spanyolország is. Bocskai eredeti szándéka az volt, hogy Lengyelország és Csehország garantálják a békét, ez annyiban módosult, hogy az alsóés felső-ausztriai rendek, Stájerország, és a Cseh korona országai szavatolták a bécsi bekét. A ,, kereszténység és a haza közjavára " megkötött béke mindenekelőtt biztosította a protestánsok szabad vallásgyakorlatát. Ez két szempontból is nagyjelentőségű volt. Leszögezte, hogy a katolikusok sérelme nélkül érvényesüljön. Emellett pedig a protestáns egyházak anyanyelvi egyházak voltak s így az anyanyelv fejlődését, a kultúra önállóságát segítette. A béke értelmében a király szavatolja a Királyság visszaállított alkotmányát, megerősíti a városok kiváltságait és elismeri az Erdélyi Fejedelemség önállóságát. Hivatkozva a király távollétére. Mátyás főherceget kell megtennie a Királyság konnányzójának, s a nádorral és a magyar tanácsosokkal közösen gyakorolják a hatalmat. A Szent Koronát pedig hozzák vissza az országba. Ezek már első lépésnek is tekinthetők a későbbi fejleményekhez: Mátyás főherceg 20000 hajdú és a magyar és ausztriai rendek kíséretében megy majd Prágába, Rudolfot lemondatják és ünnepélyesen hazahozzák a Koronát. A zsitvatoroki békét Bocskai közvetítette. A béke szövegét a törökök saját javukra igyekeztek módosítani. Ennek ellenére a lényeg, hogy sikerült egyensúlyt kialakítani a két nagyhatalom között. A fél évszázadra nem tökéletesen, de mégis fenntarthatóan időtálló békére jellemző, hogy ezt vették mintául 1609ben Németalföldnek Spanyolország ellen vívott győztes szabadságharca lezárásához. Bocskai István fejedelem politikájának maradandó értéke, hogy biztosította az Erdélyi Fejedelemség önálló államiságát. 1605-ös évszámmal kibocsátott tallérján a Királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség címereinek együtt látható éremképe a kor kihívásának, az ország egyesítésének szimbolikus kifejezése. Testamentumi rendelése 1606. december 17-én kelt Kassán. „En Bocskay István, Istennek kegyelmességéből Magyarországnak és Erdélynek fejedelme[...j minthogy minden emberi háladatosság között hazánknak, nemzetünknek tartozunk mindenek felett több jóval, Erdélyországot, mint édes hazánkat [...] mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója[...j intvén, mind az erdélyi és magyarországi híveinket az egymás között való szép egyezségre. Atyafiúi szeretetre az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélieket tőlök el ne taszítsák, tartsák ő atyjok387