Folia historica 22
II. Közlemények - Bognár Katalin: Cholnoky Jenő fényképei a Magyar Nemzeti Múzeum ELTE-letéti anyagában
(sztercoszkóp) helyezve a térbeli látvány élményével ajándékozzák meg a szemlélőt." 33 Sztereofelvételek már a fényképezés korai időszakában, az 1840-es években készültek, de a 20. században is találkozhatunk velük, ahogy ezt a Cholnoky-felvételek is tanúsítják (pl. Csi. 30., It. 262.). Cholnoky és a Balaton Cholnokyban már gyermekkorában erős kötődés és szeretet alakult ki a Balaton iránt. A család balatonarácsi villájában töltött nyarak, a part menti felfedezőutak mélyen beivódtak lelkébe; a házuk verandáján berendezett festőmütermében és meteorológiai állomásán hódolhatott művészi hajlamának és tudományos érdeklődésének. Műegyetemista évei alatt (1889-1892) már komolyabb meteorológiai állomást is berendezett arácsi villájukban, tudományos szemmel vizsgálta a felhőket, a szélnek a tóra gyakorolt duzzasztó hatását, a parti turzásokat, a tó színváltozásait. Negyedéves egyetemista korában figyelt fel rá egy kirándulás alkalmával id. Lóczy Lajos (1848-1920) földrajztudós, a Balaton-kutatás kezdeményezője és vezetője. A Lóczy által 1890-ben megalakított Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottságában a geológia, geográfia, hidrológia, meteorológia, néprajz és régészet jeles képviselői vállaltak szerepet. A Bizottság célja egy átfogó Balaton-monográfia összeállítása volt. Cholnoky 1891-ben, még műegyetemi asszisztens korában kapcsolódott be a kutatómunkába. Lóczy, Laczkó Dezső (Cholnoky volt veszprémi tanára; paleontológus) és Papp Károly (Lóczy asszisztense) társaságában vagy gyakran egyedül járta be a Balaton vidékét és a Bakonyt. Lóczy Cholnokyra bízta a geológiai, és hidrográfiai méréseket, a tó színeinek, vízállás-változásának és a jég különböző képződményeinek vizsgálatát. Az 1890-es években a Balatonpart lakatlan, nem ritkán veszélyes hely volt, a helybeli lakosok gyakran barátságtalanul, ellenségesen bántak a kevés fürdővendéggel. így emlékezik vissza egyik kalandjára Cholnoky: „Abban az időben, a 90-es években még a tó környéke nagyon elhagyatott, kezdetleges állapotban volt. Különösen a déli part volt teljesen vadon. Egy alkalommal szekereztem a tó körül, késő ősszel, hogy a tóba folyó patakok vízmennyiségét megmérjem. Csúnya hideg, novemberi idő volt, a somogyi utak majdnem járhatatlanok, csak az ilyen magamfajta féleszű természetvizsgáló botorkált ott, ahol még madár se járt ilyenkor. Késő este volt, amikor végre be kellett térnünk a földvári csárdába. Ott volt az, ahol ma a fényes Földvár-fürdő van. Akkor, 1893-ban, egyesegyedül ez a régi csárdaépület állt az országút mellett, körülötte ingoványos nádas, homokbuckák és csak a domb tetején voltak szántóföldek. Amikor a csárdás meglátta, hogy kaputos [úri ruházatú] ember száll ki a kocsiból, azonnal eltorlaszolta a kaput s ostromállapotra rendezkedett be. - Hát aztán mire való ez a nagy óvatosság? - kérdeztem meglepetve. - Hja, kérem, ha meglátták az urat a szekérben s megtudták, hogy ideszállt, akkor még az éjjel fölverik a csárdát s aztán én nem felelek semmiről! - No jól biztat öreg! Dehát hisz itt a közelben valami falunak vagy majornak kell lenni, hallja, hogy a kutyák hogy vonyítanak! - odavittem őt a nyitott ablakhoz, szobámba, hogy hallja ő is azt a vonyítást, ami a nádas felől behallatszott. - Jó kutyákra bízza az úr az életét, - szólt keserűen nevetve - nem kutyák azok, hanem farkasok odalenn a nádasban!... Ezen a helyen ma, 40 év múlva, villamosan világított, vízvezetékkel ellátott, pompás fürdőhely van, vasbeton kikötője valóságos látványosság. Igazi úri társaság szokott itt nyaralni." 3 4 Kelet-ázsiai útjáról visszatérve Cholnoky újra bekapcsolódott a Balaton-kutatásba. Kolozsvári évei alatt (1905-1919) is vissza-visszatért a tóhoz, a két világháború közt pedig — 169
