Folia historica 22

II. Közlemények - Cs. Lengyel Beatrix-Makai Agnes: Eberhardt Károly életútja és kitüntetései

SPADA: Spada, Antonio: Onorie glorie (Regno d'Italia e antichi stati italiani) 1. kötet Milano, 1977. 44. SPLÉNY: Splény Béla emlékiratai. 2. kötet. A szöveget közreadja és válogatta Kendi Mária. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Fábri Anna. Budpest, Magvető Könyvkidó, 1984. SZABÓ: H. Szabó Lajos: Pápa és környéke 1848-1849. Pápa 1994. 224-225. SZEKFÜ: Szekfü Gyula: Az öreg Kossuth 1867-1894. in: Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. II. kötet. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1952. 341-433. TAKÁCS: Takács Gedeon: Eberhard Károly, in: Pápa és Vidéke. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. I. évf. 1906. TANÁRKY: A Kossuth-emigráció szolgálatában. Tanárky Gyula naplója (1849-1866). Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1961. TÓTH: Tóth András szobrász levelesládájából, in: Régi Okiratok és Levelek Tára. 1906. II. évf. 4 (7.) füzet, április hó 15. Debrecen. Kiadja Dr. Kardos Samu. 4. levél. TROST: Trost, L. I.: Die Ritter- und Verdienst-Orden, Ehrenzeichen und Medaillen aller Souveräne und Staaten seit Beginn des XIX. Jahrhunderts. Wien und Leipzig, 1910. TÜKÖRY: Luigi Tüköry. Testi, documenti. Palermo, 1933. VÁMBÉRY: Küzdelmeim. Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 2001. Vámbéry Ármin: Küzdelmeim. Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 2001. VERESS: Veress Sándor: A magyar emigratio keleten. Budapest, 1878. I—II. kötet. VU, 1854.: Samyl, cserkesz vezér, in: Vasárnapi Újság 1854. 8. szám, április 23. címoldal és 9. szám, április 30. 66. VU, 1859.: Samyl. in: Vasárnapi Újság 1859. 43. szám, 505-506. Rövid nekrológok: Pápai Lapok 33. évf. 50. szám. 1906. december 16. 4. Pápa és Vidéke 1. évf. 30. szám. 1906. december 16. 3. Veszprémi Napló 3. évf. 51. szám 1906. december 16. 4. La vita di Carlo Eberhardt honvéd ungherese e maggiore generale italiano ed i suoi distintivi nel Museo Nazionale Ungherese Carlo Eberhardt (1825-1906) fu ufficiale „honvéd" della rivoluzione e guerra d'indipendenza ungherese del 1848-1849. Dopo la sconfitta, emigrö in Turchia. Nell'esercito turco, sotto il nome di Abdurrahman Aga, combatte come capitano (colagasi) prima in Medio Oriente, poi piú tardi nella guerra di Crimea e nel Caucaso. Durante la sua permanenza a Costantinopoli fu uno dei sostenitori del famoso orientalista ungherese Ármin Vámbéry. Nel 1859 andö in Italia in risposta allachiamata di Luigi Kossuth e del Comitato Nazionale Ungherese. Nel 1860 prese parte come comandante di brigata nell'esercito di Garibaldi alle lőtte meridionali e alia decisiva battaglia del Volturno. Dopo la campagna di Garibaldi entrö a far parte del esercito italiano e nel 1862 fu inviato, sotto il comando del colonnello Emilio Pallavicino de Priola contro Garibaldi e furono le sue truppé a fermare in Aspromonte l'esercito di quest'ultimo. In seguito lotto in Sicilia e sulle isole contro i briganti. Nel 1866 prese parte alia battaglia di Villafranca. Eberhardt fu messo in disponibilitá nel 1870 come Maggiore Generale dell'esercito reale italiano. 159