Folia historica 22
II. Közlemények - Cs. Lengyel Beatrix-Makai Agnes: Eberhardt Károly életútja és kitüntetései
adományozott ideiglenes jelvényeket az eredeti terv szerint elkészítettekre lehet majd átcserélni, a szabadságharc leverése után erre már nem kerülhetett sor. 13 0 Az itáliai emigráció, az ottani magyar légió körében mutatkozott elsőként arra az 1860-as évek elején igény, hogy az eredeti terv szerinti rendjeleket megcsináltassák és viseljék azok, akik jogosultak voltak rá. így készült 1863-tól Torinóban - de valószínűleg másutt is — ismeretlen, ám biztosan csekély számú példány, amelyeket általában vörös szalagon viseltek az alapszabálynak megfelelően. Magyarországi közgyűjteményben Eberhardtéval együtt immár 7 darabot őriznek. Egy nyolcadik példányról tudunk még, amelynek jelenlegi helye nem ismeretes. Ritkaságról van tehát szó, akkor is, ha minden bizonnyal léteznek még itthon vagy külföldön lappangó példányai. 13 1 Arról egyelőre nincs pontos tudomásunk, hogy miként került a darab Eberhardt tulajdonába. Mint láttuk, a kutatás mai állása szerint nem bukkantunk korabeli, egyértelmű nyomára annak, hogy a Katonai Érdemrend III. osztályát s ideiglenes jelvényét megkapta volna. 13 2 A későbbi, másodlagos források (levelek, visszaemlékezések, újságcikkek) sem egyértelműek: egy részük sebesüléséről tud, amelyet „a szenttamási ütközetben" szerzett. A szenttamási szerb tábort azonban a magyar sereg többször is ostromolta. A pontatlan adatokból kibontakozó történetet csak bonyolítja, hogy az 1848. augusztus 19-i, illetve a szeptember 21-i sikertelen magyar ostromban Ebcrhardt alakulata, a 2. (Sándor) gyalogezred is részt vett. 13 3 Egyelőre nem tudjuk, Eberhardt ott volt-e, de elvben nem lehetetlen.Az 1849. április 3-án lezajlott összecsapásban nagy valószínűséggel nem vett részt, bár ezt sem zárhatjuk a források alapján teljesen ki a lehetőségek sorából 13 4 1 848 őszén tehát történhetett volna a fent említett sebesülés, de akkor még az Érdemrend nem létezett. Utólagos adományozása 1849 tavaszán elképzelhető lett volna, de mint említettük, erről nincs adatunk. Tény viszont, hogy az emigráció első időszakában is történtek még elvétve visszamenőleges kitüntetések, tehát az esetleges sebesüléséért Eberhardt elvileg még török földön is kaphatott harmadik osztályú érdemjelet. Kossuth fiának, Ferencnek egyik 1864 márciusában Torinóból írott levele beszámolt Eberhardtnak az utólagos rendjelek készüléséről: „... A magyar érdemjelnek, a mint tudja, csak ideiglenes alakja az ezüstkoszorú; ez a szabadság kivívta után egy díszes kereszttel váltatott volna föl, melynek alakját atyám még 1849-ben kormányzói rendelettel meghatározá. A legio tisztikara kérelmére beleegyezett tehát atyám, hogy a tervezett kereszt most substituáltathassék 13: 1 a koszomnak s ennélfogva az illető tisztek a koszorú helyett az említett keresztet már pár hó óta joggal hordják. Ezen keresztet képzelem, Ön is kívánná megszerezni; tudtára adom tehát, hogy ez Turinban 50 vagy 60 frankért kapható." 13 6 A szöveg alapján írója egyértelműnek tartotta, hogy Eberhardt is élni fog a rendjel-készíttetés lehetőségével, ő tehát úgy tudhatta, hogy Eberhardt megkapta a III. osztályú érdemjelet, így jogosult az aranykeresztre is. A Magyarország és a Nagyvilágban 1868-ban megjelent rajzon Eberhardt mellén már felismerhető az aranykereszt. 13 7 Ugyanakkor az altábornagy életrajzírója, Exner István úgy tudta, hogy Kossuthtól jutott hozzá Ebcrhardt a későbbi években ehhez a rendjelhez. 138 A téma tehát további kutatásokat igényel. Mindez természetesen semmit nem von le a ritka darab értékéből, sőt azt mutatja, hogy Eberhardt több más külföldi kitüntetése között ezt az érdemjelet a maga korában is becses relikviának tartotta. 2. Török Dicsőség Rend Érdemérme (Ni$an-i Iftihar Madalyasi), ezüst fokozat A kör alakú érem előlapján fönt hatágú prizmás csillag és félhold, valamint mindkét oldalon babérágak és zászlók veszik körbe a gömbsor-szegélyes, kör alakú mezőt, amelyben a török császári tugra, alatta pedig 1270 (1853), az alapítás évszáma helyezkedik el. Hátlapján 137
