Folia historica 21
I. Tanulmányok - Bencze Géza: Az Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár Rt. története II. rész (1938-1948)
A haditermelés biztosítása érdekében az Oetl-gyárat is hadiüzemmé nyilvánították, először az 1939-es mozgósítási évben és a vállalathoz hadiüzemi megbízottat, katonai parancsnokot neveztek ki. „Hadiüzemi hirdetményiben tették ezt közzé, s ebben a dolgozók háborús termelési kötelezettségeit is szabályozták. Előbb 1940-ben törölték a vállalatot a hadiüzemek névsorából, de 1941 legelején ismét - és a háború befejezéséig véglegesen hadiüzemmé nyilvánították, s ellenőrzésére ismét hadiüzemi megbízottat neveztek ki. A gyár és személyzete háborús felkészítését szolgálta a légoltalmi szolgálat megszervezése is, melynek során 1938-tól kezdődően folyamatosan felszerelték a gyárat személyi- és közösségi jelző-, ill. óvóeszközökkel. Öthelyiséges légvédelmi óvóhelyet létesítettek előbb az igazgatósági irodaépület, majd az új öntöde alatt, s 1943 elején felállították a gyári tűzoltóságot a várható tűz- és káresetek elhárítására. 1 2 A háborús felkészítés végül is sikeres volt, mivel az 1944. április 13-án hajnalban a gyárat ért és jelentős rombolást okozott bombatámadás nem járt személyi áldozattal. Az eseményről az Iparügyi Minisztériumnak adott jelentés a károk felsorolása mellett külön kárszámlán összegezte az épületekben és az üzemi berendezésekben esett károkat, összegük 438 206 pengő volt, ebből gép- és berendezéskár 100 382, épületkár pedig 337 824 pengő, ami az összépület-értéknek mintegy egyharmadát tette ki. A hadikárosult üzemek talpra állítása érdekében létrehozott bombakárügyi bizottság a gyors újjáépítésre 200 ezer pengő előleget folyósított, a fennmaradó összeget a háború után szándékozott a vállalatnak megtéríteni. Azonnal hozzáláttak a sérülések egy részének a kijavításához s a vízvezetékeket, az üzemi villamosvezetéket, az elpusztult üzemi berendezéseket önerőből javították meg. Az épületkárok egésze azonban nem volt azonnal helyreállítható, mivel szinte nem maradt sértetlen ablak, repedés nélküli fal az épületekben. A legjelentősebb pusztulást a régi öntöde szenvedte el, mivel telitalálatot kapva megsemmisült a két 1200 mm átmérőjű és 12 m magas kúpolója a kiszolgáló berendezésekkel együtt, s ezzel komoly fennakadások keletkeztek a gyár termelésében. Ez annál is inkább súlyosan érintette a vállalatot, mivel a régi öntöde polgári célra alig néhány százalékban termelt; itt készültek a Rimamurányi Vasmű és a Weiss Manfréd Müvek által megrendelt acélmű kokillák, a Szerszámgépgyár kiemelt sürgősségi csoportba sorolt szerszámgép alkatrészei, valamint több közvetett katonai megrendelés. A tönkrement régi öntöde adta az öntödei termelés 60%-át, s átcsoportosítással is csak mintegy 10%-ot tudott ebből az új öntöde átvenni, s az 50% körüli termeléscsökkenés azonnali 6-8 hetes késést jelentett a rendelések teljesítésében. 1 3 b) A vállalat üzleti tevékenysége A háborús években a termelés növekvő hányadát az állami és a honvédelmi megrendelések adták, sőt a MÁV-nál egyes termékekre monopóliummal rendelkezett a vállalat. így egyre kevésbé volt szükség a korábban a legkülönbözőbb termékekre és gyártmányokra, eljárásokra megkötött kartellegyezményekre. Ezek jelentőségét egyébként is jócskán csökkentette az irányított hadigazdálkodás, amikor is a piaci szabályozásban jelentős kartellszervezetek helyét maga az állam foglalta el. A hadikonjunktúra amúgy is a termékkeresletet növelte, s a relatíve csökkent kínálat mellett az értékesítés korábbi befolyásolására a legtöbb területen már nem volt szükség e szervezetekre, sőt egyes területeken ki is zárták alakításuk és működésűk lehetőségét is. 1 4 A megszorítások ellenére azonban nem szűnt meg minden kartell, s a vállalat továbbra is résztvevője maradt - 1941- és 1942-ben - a drainage cső- és a tartályegyezményeknek. A piacszabályozás enyhébb formái - mint pl. az egyes cikkeknek és termékeknek kizárólagos 92
