Folia historica 21
I. Tanulmányok - Nagy Sándor: Egy renitens honvédtiszt hányattatásai
ostromát megtekintő Klapka, Görgei svábhegyi főhadiszállásán, véletlenül összefutott a költővel, s az első meglepetésből felocsúdva, elrendelte letartóztatását. (Mindez valószínűleg május 15-én történt.) 6 7 Klapka évtizedekkel később kínos magyarázkodásba bonyolódott, azt állítva, hogy nem akarta Petőfit meghurcolni, s rövidesen, egy megrendezett jelenet keretében, úgymond visszaadta szabadságát. 6 8 Maga Petőfi erről hallgat, május 17-én csupán annyit mond az incidensről, hogy Klapka „elég arcátlan volt ahhoz, hogy letagadja lemondásom elfogadását, azt állította, hogy ennélfogva még az ő jurisdikciója alá tartozom, s ha nem lennék Petőfi, levelemért huszonnégyóra alatt felakasztatna! stb. stb." 6 9 A másik egykorú forrás, Ludvigh János kormánybiztos május 16-i jelentése, viszont egyértelműen kétségbe vonja Klapka elbeszélését, nyilvánvalóvá téve, hogy végül Görgei elégelte meg az áldatlan perpatvart: „Klapka Petőfit bezáratta, de mivel az anyját betegnek jelenté, Görgey Klapkának megírta, hogy most eressze el. Istenem, istenem, hogy az embereknek mindég kell veszekedniük. De mi a manónak is jött ide Petőfi." - vonja le a magvas tanulságot Ludvigh. 7 0 Ezek után megtörtént Petőfi tényleges „rehabilitálása". „Őrnagyi lemondásomat nem fogadták el; három hétre szabadságot adtak..." - újságolja Aranynak május 17-én. 7 1 Ezt azonban, az előző megaláztatásokon túl, beárnyékolta anyja halála (szintén május 17-én). Petőfinek elment a kedve a katonáskodástól: a kapott szabadság leteltével, május 28-án ismét benyújtotta lemondását, az esetleges visszautat a nyilvánosság előtt tett, június 11-i nyilatkozatával vágva el. 7 2 A HM, jóval később, június 28-án intézkedett: „Petőfi Sándor honvéd őrnagy saját kívánatára a magyar hadseregből kilépvén minden további szolgálat alól ezennel felmentetik." 7 3 Utoljára persze Klapka is megkapta a magáét. Petőfi megint a maga módján, „Egy goromba tábornokhoz" címzett versében állt méltó bosszút: „Mert én ugyan nem tartom magamat / Nagy embernek, de akkorácska csak / Vagyok, hogy oly parányok, aminő ön, / Levett kalappal szóljanak velem." 7 4 Összegzés A Petőfi katonai szolgálatával kapcsolatos, máig az egyik legalaposabb tanulmány szerzője, a költővel megesettek végső summázataként a honvéd tisztikar társadalmi összetételére hívta fel a figyelmet, megállapítva, hogy „a magyar forradalom hadserege nem tudott kitermelni valóban forradalmi törzstiszti és tábornoki kart." Ennél egyúttal hivatkozik Petőfi és a „valóban" forradalmár katona, Bem meghitt viszonyára is. 7 5 Szigorúan Petőfi eseteinél maradva azonban, az elmondottak alapján, kétségbe kell vonnunk eme megállapítás helytállóságát. Ezzel szemben úgy gondoljuk, hogy ha valami összekötötte Hrabéczy őrnagyot, Vettert, Mészárost és Klapkát, az nem a „következetes demokrata vagy forradalmi republikánus magatartás külső megnyilvánulása" 7 6 iránti ellenszenv volt, sokkal inkább az a tény, hogy valamennyien vérbeli katonák voltak: a hadsereg érdekét és szempontjait mindennél előbbrevalónak tartották. A hadszíntérre vonuló alakulat elhagyása, a rendes szolgálati út megkerülése, amellett hogy nehezen nevezhető a „republikánus magatartás külső megnyilvánulásának", olyan dolog, amely minden hadseregben súlyos vétség, s amelyet egyúttal szükségszerűen követ retorzió. Ezért bárkit is „elmarasztalni" aligha méltányos - de nem is a történész feladata. A Petőfi-jelenség bizonyos szempontból valóban általános tanulságokkal szolgál, azonban nem annyira a tisztikar „szociális arculatára", mint inkább az 1848-1849 harcaiban 77
