Folia historica 21
I. Tanulmányok - Nagy Sándor: Egy renitens honvédtiszt hányattatásai
los iratokkal, május 6-án, vagy kevéssel azelőtt, Debrecenbe érkezett. 5 1 A cívis városban tett rövid kirándulás azonban ismét, immár menetrendszerűen, csúnya botrányba fulladt. A háttérben egy néhány héttel korábbi história állt. Bem április második felében, a Temesvár körüli hadmüveletek kapcsán, súlyos konfliktusba bonyolódott az aradi ostromsereg parancsnokával, gróf Vécsey Károly tábornokkal. Egy meghiúsult manőver után a lobbanékony lengyel generális április 23-án egyebek mellett a következőket jelentette: „Jogom van tehát, és kötelességemnek is tartom Vécsei tábornokot a kormány előtt vagy hazaárulónak nevezni, vagy olly gyáva és minden tehetség nélküli tisztnek, kire soha többé semmiféle hadi parancsnokságot nem kell bízni." 5 2 E sorok sajnálatosan napvilágot láttak a kolozsvári kiadású Honvéd április 28-i számában, s a közlés nyomán nagy vihar támadt. A kormány székhelyén mindenki meg volt győződve, hogy Bemnek nem lehet köze a becsületsértő írás közzétételéhez. Kossuth május 2-án kijelentette: „Biztos vagyok benne, hogy a szolgálati irat, amelyet minden kormányzatnál a titkos archívumba szokás letenni, e több mint tapintatlan nyilvánítása nem az Ön rendelete következtében történt; sokkal inkább az volt a benyomásom, hogy ezt a hibát az Ön előzetes tudomása nélkül, egy bizonyos személy felelőtlen könnyelműségéből eredően, irodájában követték el." 5 3 A célzás nyilvánvalóan Petőfit illette, aki április elejétől rendszeresen fogalmazta Bem francia nyelvű jelentéseit. A felzúdulást kiváltó, április 23-án kelt jelentéssel ugyanis kivételesen olyan magyar fordítás is elment, amelyet, ha nem is fordított, Petőfi mindenesetre aláírásával hitelesített. 5 4 S lényegében ez a fordítás jelent meg a Honvéd hasábjain. Kossuth gyanúját, hogy Petőfi a saját feje után ment, növelte továbbá, hogy Bem bizalmasan már április 22-én panaszt emelt Vécsey ellen. 5 5 Az igazi bomba mindazonáltal május 3-án robbant: a Marczius Tizenötödike lehozta a Bem-jelentést. El lehet képzelni, mekkora volt Kossuth, a kormány, illetve a katonai vezetés megdöbbenése. A radikális lap lépése egycsapásra megsemmisítette a kormányzóelnök addigi erőfeszítéseit, hogy csendben elsimítsa az ügyet. Bem vádjai Vécsey fülébe jutottak; 56 hosszadalmas igazolás, panaszáradat, méltatlan huzavona vette kezdetét... Petőfi május 6-án tehát a lehető legszerencsétlenebb pillanatban bukkant fel. „Megérkezve Debrecenbe, jelentkeztem Kossuth Úrnál az Ön leveleivel." - beszéli el később kálváriáját Bemnek - „A fogadtatás nagyon hideg volt, talán több is mint hideg. Meg voltam lepetve ezen, mert nem tudtam megérteni e különös bánásmódot irántam, aki hozzá voltam szokva, hogy Kossuth mindig igen nyájasan fogadott. Megkérdeztem tőle, miképp lesz szíves rendelkezni jövőm tekintetében. Ö ezt a lakonikus választ adta: a dolog nem rá tartozik, forduljak a hadügyminiszterhez." 5 7 Kossuth tehát levette róla kezét. Rövidesen minden világossá vált előtte. Az ideiglenes hadügyminiszter, Klapka György tábornok, aki a Budát ostromló Görgeit helyettesítette ezen a poszton, rögvest magához hívatta és vadul rátámadt: - Ki tette közzé Bem tábornoknak Vécsei tábornok ügyét érintő levelét a Honvéd c. lapban? -Én. - S hogy merészelte azt megtenni? - Mert parancsom volt rá. - Ki adta a parancsot? - Bem tábornok. - Nem igaz! - De igaz, miniszter úr, én nem szoktam hazudni sem Önnek, sem senki emberfiának. 75
