Folia historica 21
I. Tanulmányok - Papp Júlia: ,,...a' mit magunkért nem akarnánk, akarjuk Hazánkért!"
olvashatjuk a Szombathelyen előbukkant régiségeket összegyűjtő Farkas László és Petrédy Antal, illetve a gyűjteményeiket megvásárló és a Nemzeti Múzeumnak ajándékozó József nádor és Batthyány Fülöp fáradozásait említő írásban - „azon áldottabb hazafiak' buzgósága, kik egy szabad hazának szabad fiaihoz illő bőkezűséggel a' régiségek' nyilván való Gyűjteményét áldozattyaikkal gyarapítván, annak tudományos czélját nagy lelküen előmozdítják és így neveiket is a' nemzet' hálaadatos emlékezetében legillendőbben megörökítik!" (TGY 1829.III.6-7) 12 2 A Jankovich-gyűjteményt megszemlélő nádor dicsérte a gyűjtőt, hogy nem hagyta elveszni ezeket a nemzeti értékeket, a tudósítók pedig azon reményüket fejezték ki, hogy a ritka és gazdag gyűjtemény a Nemzeti Múzeum fényét fogja emelni. (OPZ 1824.1167, HKT 1824.11.171-72, MK 1824.11.186-87) A Tudományos Gyűjtemény később közölte Jankovich levelét, melyben a gyűjtő - hivatkozva a nádor 1825-ös országgyűlési javaslatára - kéri a hazai rendeket a gyűjteményt „kiküldendő díszes Tagok által megszemléltetni, és azt a' jövendő Ország-Gyűlésére választandó Követek által a' Dicső Magyar Nemzet Nagyjainak, és Rendeinek Kegyes Pártfogásába, és Nagyszívűségébe ajánlani." (TGY 1830. VIII. 116) 12 3 A Nemzeti Múzeum gyűjteményébe kerültek azok a régészeti leletek is, melyek Nagy Pál professzornak a nádor megbízásából végzett nagyváradi ásatásain kerültek felszínre. Az ásatásokról beszámoló tudósítások ismertették a feltárt fontosabb épületmaradványokat, előkerült emlékeket, pénzeket, s megemlítették, hogy az ásatás vezetője a talált régiségek és épületmaradványok leírásának kinyomtatására készül. (HKT 1826. 11.178, 1827.1.33-34, 11.267, OPZ 1826.1225, MK 1827.1.56,11.288) A múzeumba szállították a Nógrád megyében felfedezett régészeti leletegyüttes - arany ékszerek, fonalak, tekercsek, cserép- és réztárgyak - nagy részét (TGY 1828.1.20-31), illetve azokat a római kori régiségeket - edényeket, szarkofágot, fegyvereket - is, melyeket Szabolcs megyében szántás közben fedeztek fel. (OPZ 1830.824) A Nemzeti Múzeum anyagának gyarapodását külföldön élő hazafiak is figyelemmel kísérték. Egy Franciaországban katonáskodó magyar kapitánynak a múzeum igazgatójához, Miller Jakab Ferdinándhoz küldött listája egy francia régiségkereskedő árajánlatát tartalmazta, mely alapján a Nemzeti Múzeum antik szobrokat, edényeket vásárolhatna. (TGY 1818.X. 116—118) A múzeumnak ajándékozott emlékek vagy gyűjtemények rövid, tárgyszerű ismertetése mellett találunk néhány régészeti, tipológiai, ikonográfiái vonatkozásokat is tartalmazó részletes, szakszerű leírást, illetve szaktanulmányt is. Egy ókori ólom tábla funkcióját - ti. hogy Apolló templomába szánt áldozati, fogadalmi tábla („Tabula Votiva") lehetett - a tudósító az emléken látható „Simbolicus figurák" alapján igyekezett meghatározni. Érvelését külföldi szakmunkákban található analógiákkal támasztotta alá, s megemlíti, hogy a táblácskáról készült rajzot Ehrenreich metszette rézbe. (HKT 1814.11.58) Részletes ismertetést találunk egy Gróf Migazzi által a múzeumnak felajánlott, a 15. századra datált aranyozott ezüst kehelyről is. (HKT 1814.1.82) Haliczky Antal a Kehrer József pesti polgár által a gyűjteménynek ajándékozott ókori ólomtábla keletkezésének idejét stiláris sajátosságok alapján igyekszik meghatározni. Az emléket az i. e. 4. századra datálja, „mert a' mi a' munkának mesterséges mivoltát illeti, nem lehet mondani, hogy tökélletes, és az első Császárok alatt készített remek munkákkal öszve hasonlítandó vólna; de mindazonáltal barbarus munkának éppen nem mondhatni, a' lovak különössen olly gyönyörűen vágynák formálva, hogy akarmelly faragó mesternek, ha a' szép mesterségek legvirágzóbb időpontját veszem is, becsületére szolgálnának." (TGY 1817. III.64-65) A szerző - mintegy szakmai vitát nyitandó - felhívja a tudósokat, hogy közöljék nézeteiket a táblácskáról, s hogy ezt megkönnyítse, cikkéhez az ismertetett emléket 48
