Folia historica 21
I. Tanulmányok - Papp Júlia: ,,...a' mit magunkért nem akarnánk, akarjuk Hazánkért!"
mondhassák: nem szűkölködik már a' Magyar a' Kulturába n, a' mellynek heves lángja nélkül semmi az emberi értelemben tökéletességre nem mehet." 10 3 A külföld „balítéletének" megcáfolása Jankovich Miklóst is inspirálta gyűjteménye létrehozásában: „Fel is állítottam Őseink Tudományos, és Mivbeli szorgalmainak Dicsőséges Eredeti példáiból olly tulajdon Nemzeti Gyűjteményt...Mellynek tekintete által elpirul a' Rágalom, midőn immár a' Tudományok, és szép Mívek gyakorlásában Törökök ostromai alatt nyögő Századokban is, a' Magyart felesleg hátramaradottnak többé nem gúnyolhatja..." (TGY 1830.VIII.115) A nemzet kulturális identitása erősítésének következő lépcsőfokát a magántulajdonban lévő emlékek közgyűjteményekbe juttatása, 10 4 illetve a magángyűjtemények nyilvánossá tétele jelentette - természetesen nem csak Magyarországon. A 18-19. század fordulójától számos európai országban - legradikálisabban a forradalmi Franciaországban - a korábban jórészt elzárt fejedelmi gyűjteményekben őrzött emlékanyag nyilvános bemutatásával, kiállításával a nemzet kulturális legitimációjának látványos, a külföld felé is felmutatható széleskörű reprezentálását valósították meg. 10 5 A történeti-rendszerező szemlélet megerősödésével párhuzamosan az új, polgári és nemzeti kulturális intézményrendszer kialakítására irányuló törekvések eredményeként Magyarországon ebben az időszakban jött létre az az intézményi keret (Nemzeti Múzeum és Akadémia), mely - a már korábban intézményesült régészet mellett - egyik előfeltétele lesz az intézményes műemlékvédelem működésének. A múzeumi rendszer megerősödésével a korábbi tezaurálási funkcióval szemben a gyűjteménykezelésben az ismeretterjesztés, azaz a közművelődés elősegítése és a tudományos rendszerezés funkciója került előtérbe. 10 6 Nem véletlen, hogy a 19. században az előkerült antik és középkori kövek megőrzésének járható útja sem az angolkertek díszeiként történő elhelyezésük, hanem a nemzeti gyűjteménybe juttatásuk lett. 10 7 Egy 1784-ben Székesfehérvárott kiásott „koporsó' márványkő" 1815-ig ,,a' Püspöki Major' falába volt helyheztetve; ekkor pedig a' Nemzeti Museum' számára Pestre küldettetett." (TGY 1818.VI.34) 1815-ben küldte be a Nemzeti Múzeumba a baracskai kastélya angolkertjében elhelyezett, korábban említett ókori feliratos köveket Pázmándy Károly is, stb. 10 8 A társadalmi méretű - vagy legalábbis arra törekvő - figyelemfelkeltés azért volt fontos, mert a véletlenül, vagy ásatások során előkerült régészeti leletek, illetve kallódó, hányódó művészeti emlékek megmentésének, megőrzésének lehetőségét jelentette az intézményi gyűjteményekbe 10 9 vagy a Nemzeti Múzeumba kerülésük. 11 0 „Régiségek, Ritkaságok és más egyéb látásra méltók számtalanul homályosságban hevernek, 's kevesektől esmértetvén semmi haszonra nem szolgálnak. - Ha szeretjük Hazánkat, világosságra kelletik illyeneket hoznunk... A' Márványokról, Oszlopokról és más régi Faragott-Képekről, Fel-írásokról, 's Maradványokról azt hihetjük, hogy nem léteznek olly hazafiak, a' kik a' magok' jószágaikban és régi épületek omladékiban, midőn illyeneket találnak, azokat tudatlanoktól öszvetörettetni, vagy más móddal a' tudományokban minden haszontétel nélkül elveszni inkább engednék, mint sem hogy ide ajándékoznák." 11 1 - olvashatjuk a Nemzeti Múzeum gyarapítására felszólító felhívásban. Véletlenül előkerült antik pénzekből, melyek puszta rézként nem sokat érnek ugyan, de „mint elmét gyönyörködtető, kétségeket fejtő régiségek..." sok drága kincs értékét felülhaladják - olvashatjuk máshol - a föld bérlője „némellyeket ...el ajándékozott, nem tudván, hogy a' mit baráti szívességből tesz, azt a' haza végett nem jól teszi. Kérdés, voltak-e azok a' Numismatikának Barátjai? ...A' Magyar Muzeum" igazán becsülni tudta volna ezeket az ajándékokat. (TGY 1819.IX.114) * 44
