Folia historica 21
I. Tanulmányok - Papp Júlia: ,,...a' mit magunkért nem akarnánk, akarjuk Hazánkért!"
dicséreteket tartalmaztak - éppúgy, mint azok a hírek, melyek intézményi gyűjteményeknek 6 8 vagy a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott emlékekről (s természetesen az adományozókról) tudósítottak - tudatosan mélyítették el a leletek megmentéséhez, megóvásához, a velük való foglalkozáshoz 6 9 kapcsolódó társadalmi presztízsértéket. Bár a leletek megmentésének szükségességet azok a figyelemfelkeltő tudósítások is hangsúlyozták, melyek egyes előkerült emlékekben gondatlanságból, tudatlanságból vagy nyereségvágyból bekövetkezett sérülésekről, pusztulásokról számoltak be, 7 0 ezeknek a híreknek egy részében még a korábbi antikváriusi-gyüjtői szemléletben 7 1 gyökerező, néha felfokozott enthuziazmusban 7 2 jelentkező érdeklődéssel találkozunk. Az ókori emlékek becsének, értékének felismerése elsősorban a műkedvelő vagy tudós régiségbúvárok körére korlátozódott. A „régiségekbenn gyönyörködő világnak" kívánja „ki-nyilatkoztatni" szerémségi régészeti kutatásai eredményét Jakosits József. (PMH 1783.36) A Tata környéki AlsóGallán előkerült antik feliratos szarkofágot az 1770-es évek elején egy földműves fedezte fel. „Nur Schade! Daß der Unwissende, in Hoffnung große Schätze darinnen zu finden, den obern Boden desselben eingebrochen, und dieses römische Alterthum, zum Nachtheil forschender Alterthumsliebhaber, so leichtsinnig verwüstet hat." A pénzéhes földműves azonban a szarkofágban nem talált mást, csak csontokat, fekete agyagedényt hamuval és üvegcséket. „Der einfällige Bauer, unbekümmert, wie schätzbar dieses alles, einem Freunde der Alterthümer seyn würde, zerbrach Topf und Glas in Stücke..." (APA 1775.366) 7 3 Szemléleti változást jelez ugyanakkor, hogy az újság szerkesztője az előkerült régészeti leletet már a hazai művelődés és történelem figyelemreméltó emlékeként is számon tartja: Annál szívesebben közöljük az emlék leírását - írja - , je mehr wir überzeiget sind, daß dergleichen Denkmäler, alle Aufmerksamkeit verdienen, weil die alte Geschichte Pannoniens, unter dem Römern, jedesmal dabey etwas gewinnet." (APA 1775.3 66) 7 4 „Quam diligenti cura ac studio id genus monimenta, quae ad illustranda remotiora Hungáriáé secula tantam lucem adferunt, colligenda non sunt?" - kérdezi a tudósító Promontorban előkerült római mérföldkövek leírásakor. (EV 1779.325) A promontori mérföldkövek értelmezésekor tudományos jelentőségük kiemelése mellett Schönwisner István is hangsúlyozza a nemzeti művelődésben játszott szerepüket: „So war nun also gedachter alte Stein der erste dieser Art, welcher in unserm Vaterlande, die Aufmerksamkeit so mancher Gelehrten rege gemacht hat." (UM 1783.62) Az emlékek megmentésére irányuló 19. századi törekvések előkészítői és inspirálói lehettek azok a sajtóhírek, ismertetések is, melyek kallódó, vagy a pusztulás veszélyének kitett emlékeket 7 5 mutattak be, megadva pontos lelőhelyüket. A Hazai Tudósításoknak a régészeti és művészeti emlékek iránt érdeklődő székesfehérvári levelezője 7 6 például több alkalommal közölt leírásokat a megyében előkerült, vagy már régebben hányódó régészeti leletekről. „Én midőn két esztendők előtt a' Várasnak Budai kapuja körül fekvő bástyáit szorgalmatosabban megtekéntgettem, szomorú szívvel láttam a' legszebb római köveket olly megvetetve földön heverni, hogy azokon a' kisded gyermekek követsest jádzanának. Sokakat már akkor közülük az eső, 's egyéb viszontagságok úgy megrongáltak, hogy betűikből három vagy négynél többet meg esmérhetvén, lehetetlen vala azokat számomra leírnom: kettőt mindazonáltal, mellyeket valami előre látó ész a' falba tétetett, tsak ugyan megmentettem a' végső veszedelemtől. Egyik a' kapu fölött lévő torony formájú épület falába, a' másik a' kapuhoz nem messze álló Nepomuk Szent János képe alá helyheztetett. Amaz most is helyén vagyon; ezt, lerontatván a bástya falaival együtt az említettem kép, hová vitték, nem tudom." - s közli az ókori, illetve a 18. század elejéről származó kövek feliratát. (HT 1806.343) 39
