Folia historica 21

I. Tanulmányok - Papp Júlia: ,,...a' mit magunkért nem akarnánk, akarjuk Hazánkért!"

földön találtatott" régi pénzekkel, márványokkal, feliratos kövekkel, illetve természeti kincsekkel kívánták felékesíteni. Ezeknek a tárgyaknak az összegyűjtésével és bemutatásával a nemzeti közgyűjtemény vezetői - a középkori ritkasággyűjtemények tulajdonosaival ellentétben - elsősorban már nem az istenalkotta világ fantasztikus gazdagságának, sokféleségének univerzális bemutatására törekedtek, hanem a nemzet tehetségének, szorgalmának, kultúráltságának, a művelődés iránti érzékenységének és az ország természeti gazdagságának, termékenységének bizonyítására - mind maguk, mind a kritikus külföld előtt. A gyűjtői érdeklődésben bekövetkezett szemléleti változást jelez az is, hogy a nemzetállam-eszme európai erősödésével és a hazafias öntudat növekedésével párhuzamosan a 19. században a hazai antik emlékek vizsgálata mellett itthon is egyre meghatározóbbá válik a honfoglalást követő időszakokból származó „nemzeti" művészeti és építészeti emlékeknek, a dicső múlt hagyatékának - alkalmanként a provincializmus veszélyeit is magában hordozó, leszűkítő szemléletű - gyűjtése és kutatása. Bár a humanista hagyományokkal, a tudósok képzettségével, forrásismeretével, illetve a régészeti oktatás jellegével összefüggésben az ókori emlékek kutatása, ismertetése - mint látni fogjuk - a 18-19. század fordulóján még túlsúlyban volt, a középkori művészeti emlékekre, épületekre, romokra és síremlékekre irányuló figyelem egyre élénkebbé vált.

1

3 Gyűjteményeik fejlesztésében - hogy csak a múzeum állományának két jeles gyarapítóját említsük - Széchenyi Ferenc és Jankovich Miklós is egyre nagyobb teret szentelt a „nemzeti" emlékek felkutatásának és megszerzésének. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy az antik emlékek jelenlétéhez és jelentéséhez kapcsolódó egyetemes konszenzus - úgy tűnik - a 19. században sem veszít erejéből.

1

4 Ennek magyarázatát részben abban kereshetjük, hogy a honi antik emlékek kutatása sem a hazafias-nemzeti érzésekkel, sem az új, polgári értékrenddel

1

5 nem került ellentétbe. A tudósok és a műkedvelők ezeket az emlékeket is a becses honi értékek között tartották számon.

1

6 Jelentőségükkel az a Jankovich Miklós is tisztában volt, akinek gyűjtői tevékenysége elsősorban a „Nemzeti Míveltséget" reprezentáló „Nemzeti Kincsek" megmentésére összpontosult. A hazai földből előkerült antik emlékek „fennlétele nékünk Magyaroknak" - írja - „annál nagyobb dicsőségünkre válik, mennél inkább a' világ míveltebb Nemzetei, azzal otthon szűkölködnek." A Várhelyen felfedezett ókori mozaik például „szinte oly nagy bámulást, mint tiszteletet gerjeszt, édes hazánknak pedig hírt, nemzetünknek dicsősséget szerez..." (FMOM 1825. 473-474)

1

7 „...ha az európai mozgalomban tényleg részt akarunk venni, a római világhódításnak saját hazánk területén való fölötte érdekes századjait tanulmányozni és az itten letelepedett honatyák bár nem közvetlen, de az itten talált népekre közvetve hatott, már hanyatló műveltségét bár csak hozzávetőleg is meghatározni; vájjon meg fogunk-é elégedni azon nagyon is sovány adatokkal, melyekkel a büszke római írók a távoleső tartományokról megemlékeznek? vagy fogunk-e keresni más kútfőket is, melyekből biztos adatokat hazánk egy nagy részének hajdanáról meríthetünk?"

1

8 - kérdi Rómer Flóris is a 19. század második felében. Szavaiban annak a több évszázados szemléletnek a hagyománya él tovább, mely a hazai antik emlékek kutatását az európai szellemi-művelődési közösséghez való tartozással kapcsolja össze, s mely az emlékek megbecsülésében a nemzet kulturális legitimációja erősítésének, az európai művelődéshez való óhajtott felzárkózásnak egyik lehetőségét vélte megtalálni.

1

9 * 34